Mikszáth Kálmán örökbecsű mondása szerint az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá. Minden bizonnyal ez az FPF, a Portugál Labdarúgó-szövetség mottója is. A portugál labdarúgást irányító maffiavezérek nagykutyák megint jól szembeköpték a Boavistát és kigáncsolták a sakkosokat az élvonalba vezető visszaúton.

Régóta lógok ezzel a bejegyzéssel, mert a hír már nem annyira friss, de hát így jár a magamfajta blogger, aki egyszerre több helyre is ír – állandó késésben vagyok. Na, de ennyit magamról és a magyarázkodásról, térjünk a tárgyra!

Akik huzamosabb ideje olvassák a blogot, azoknak biztos feltűnt már, hogy amennyiben nem többhetes összefoglalóval jelentkezek, akkor általában jó három-négy nappal az aktuális mérkőzésünk után szoktam megírni a beszámolókat. Nos, ezen a rossz szokásomon ebben a szezonban már nem fogok változtatni, hiszen a Segunda Divisão Zona Norte 30., azaz utolsó fordulóját múlt vasárnap rendezték meg, most pedig péntek éjjel van... Akárhogy is, az már korábban kiderült, hogy erre az idényre nem a fényes sikerek miatt fogunk emlékezni, annak viszont örülhettünk az utolsó bajnoki után, hogy Fary Faye személyében újabb gólkirályt adtunk a ligának.

A portugál harmadosztályú bajnokság zárófordulójában Vila Nova de Famalicãóban tette tiszteletét a Boavista. A helyi gárda és a mieink számára is tulajdonképpen tét nélküli volt a mérkőzés, egyedül azért izgulhattunk, hogy vajon sikerül-e Faryt gólkirállyá tenni. A szenegáli csatárnak ehhez legalább két gólt kellett lőnie. Petit természetesen a kezdő tizenegyben számolt vele; játékos-edzőnk a Tiago - Paulo Campos, Simão Coutinho, Carlos Santos, Cláudio - Pedro Navas, Zé Lopes, Ruben Alves - Zé Manel, Fary, Wellington összeállítású csapatot küldte pályára.

Szenegáli csapatkapitányunk természetesen nem kártyázta végig a Joane elleni bajnokinkat; póker alatt Fary négy gólját kell érteni. Persze a többiek is hozzátették a magukét, így a Boavistának múlt vasárnap egy pompás 6:1-es győzelemmel sikerült búcsúznia az Estádio do Bessától a bajnokság utolsó előtti fordulójában.

A 29. forduló előtt a csapat igen rossz formában volt, a sakkosok öt meccset játszottak le nyeretlenül, így aztán nagy fogadkozások előzték meg a szezon utolsó hazai pályán megvívandó bajnokiját. Bár ellenfelünk, a kieséstől már megmenekült, ezzel erre a szezonra kitűzött célját teljesítő újonc, a GD Joane sem volt éppen világverő szériában, arra mégis kevesen számítottak, hogy egy igazi gálamérkőzéssel fog elköszönni saját közönségétől a Boavista.

Az odáig rendben van, hogy a pályán elért eredményeinktől függetlenül ősztől várhatóan ismét a legjobbak között fogunk szerepelni, de azért illett volna komolyan venni a harmadosztályú bajnokság hajráját. Ebben a Boavistában jóval több volt, mint amennyit elért idén.

Két forduló van még hátra a bajnokságból, azaz hat pontot szerezhetnek még a csapatok. A tabella második fele elég sűrű, így mi legjobb esetben a 8. helyig léphetünk előre, legrosszabb esetben pedig a 14., tehát éppen bennmaradó pozícióig csúszhatunk vissza. Azt gondolom, a jelenlegi 10. helyünket megtartani a minimumelvárás, de akárhol is végzünk majd, csalódást keltő egy idény lesz ez. Hangsúlyozom, legalábbis ami a pályán elért eredményeinket illeti, mivel ha tényleg visszatérünk a Primeirába, akkor szeptemberben már senkit nem fog érdekelni, hogy elkúrtuk az utolsó harmadik ligás szezonunk végét. Addig viszont bosszankodhatunk egy kicsit.

2013. április 6., Porto, a Portugál Professzionális Labdarúgóliga (LPFP) székhelyének előadóterme. Ezen a napon és ezen a helyen történelmi, sorsfordító döntések születhetnek. Délután néhány órára megáll az élet a Boavista-drukkerek számára. Mindegyikük a végrehajtó bizottság végső ítéletére vár. Érzik már, hogy közel az igazság pillanata, de még korai örülni. Néhányuk nem bírja tovább az idegölő várakozást és megindul a székház felé, hogy első kézből értesüljön a fejleményekről... Jelen bejegyzésnek köszönhetően pedig ti is az elsők között lehettek Magyarországon, akik olvashatják a történteket.

Akik esetleg nem tudnák, mi az alapszituáció, azoknak röviden összefoglalom, hogy jutottunk idáig. Tehát, mint bizonyára sokan tudjátok, a Boavista jelenleg a portugál harmadosztály északi csoportjában szerepel, miután öt éve az Arany Síp néven elhíresült bundabotrányban vétkesnek találták a klubot és kizárták az élvonalból. Idén február 21-én azonban a Portugál Labdarúgó-szövetség igazságügyi tanácsa helybenhagyta a Boavista fellebezését azon fegyelmi eljárás ellen, amely 2008-ban a klubot kizárta a másodosztályba (bővebben itt) és aminek közvetlen következményeként a pénzügyileg tönkrement klub később a harmadosztályba sodródott. Az igazságügyi tanács ítéletének következtében a Portugál Labdarúgóliga április 6-án 12 órára rendkívüli közgyűlést hívott össze, hogy a klubok képviselői egyéb kérdések mellett megtárgyalják, miként integrálják újra a Boavistát a Primeira Ligába.

8 győzelem, 8 döntetlen, 8 vereség, 33 rúgott és 32 kapott gól – ez a Boavista mérlege 24 forduló után a Segunda Divisão északi zónájában. Egy masszív középcsapat képét festik ezek a statisztikák, és bár ez inkább csalódást keltő egy ilyen neves klubra nézve, mégis kicsit csalóka a dolog, mivel több pozitívumról tudok beszámolni a gárdával kapcsolatban, mint negatívumról. A csapat visszafogott eredményei mögött látványos egyéni fejlődéseket fedezhetünk fel.

Először is szögezzük le: a bajnoki cím, ezzel az automatikus feljutás esélye elszállt. Igaz ugyan, hogy matematikai esélyünk még van, de egyfelől nem hiszem, hogy az éllovas Mirandela ötöt elbukik a hátralévő hat mérkőzéséből, másfelől pedig a Boavista kétszer kikapott tőlük, így pontegyenlőség esetén is a 15 ezres kisváros csapata örülhetne.

Elképzelhető, hogy csak egyszerű PR-fogás, de persze az is lehet, hogy a srácok egész egyszerűen tényleg nem tudtak ellenállni a divatnak, mindenesetre a Boavista sem maradt ki a harlem shakelős őrületből. Röhögni vagy borzongani a fönti videó elindítása után lehet.

Félredobni mindent, ami a kezetek ügyébe került, ne foglalkozzatok semmi mással, füleket hegyezni, szemeket a monitorra tapasztani, tessék ide figyelni! Bombahírünk van: semmissé nyilvánították a Portugál Labdarúgó-szövetség (FPF) 2008-as ítéletét, így A BOAVISTA ŐSSZEL VISSZATÉRHET AZ ÉLVONALBA!

Nem akartam hinni a szememnek, amikor tegnap késő este a Boavista facebook-oldala gyors egymásutánban a következő linkeket osztotta meg a nagyvilággal: Conselho de Justiça anula punições ao Boavista (A Bola), CJ da FPF revoga descida do Boavista (MaisFutebol), Boavista pode pedir regresso à I Liga! (O Jogo), Boavista regressa à I Liga, se assim entender (zerozero.pt). A portugálul nem tudók szemét is kiszúrja, hogy a négy vezető sportoldal mindegyike a Boavista, az igazság, és az első liga kapcsolatáról ír. Nosza, hámozzuk ki, miről is van szó!

Nemhiába vártunk nagy dolgokat Dr. João Loureiro visszatérésétől: alighogy elfoglalta pozícióját a régi-új presidente, máris egy kisebbfajta arculatváltáson ment keresztül a klub. Nagyon úgy fest, hogy az elnök úr igenis komolyan gondolja, hogy visszavezeti a legjobbak közé a Boavistát. Egy új éra kezdődött.

Olyan hatalmas dolgokat azért ne vizionáljatok, mint hogy egy olajmilliárdos arab sejk beszáll a csapatba, vagy hogy a Boavistával egyébként jó viszonyt ápoló AC Milanból érkeznek majd jónevű kölcsönjátékosok. Nem, ilyesmiről szó sincs. Lett viszont új mez, felpezsdített közösségi klubélet, valamint egy remek kampány a meccsre nem járók és a potenciális befektetők megszólítása érdekében. Végül, de nem utolsósorban, hosszú évek óta először a tehetségek megtartására törekszik a vezetőség.

Jegyezzétek meg ezt a nevet: Ruben Manuel Pereira Alves! Említés szintjén már felbukkant ezen blogon is a mindössze 17 éves tehetség neve, de múlt hétvégi produkciója után aztán tényleg nem lehet elmenni szó nélkül mellette. Mondhatni, gyöngyszemet találtunk. A Boavista többek között e szépreményű fiatalember góljának is köszönhetően simán, 3:0-ra verte a Vilaverdensét és hat pontra csökkentette hátrányát a dobogós helyezettekhez képest.

Amilyen díszes vendégsereg érkezett az Estádio do Bessába, kötelező is volt a győzelem. Na jó, a sereg azért erős túlzás, mivel szokás szerint nagyon kevesen voltak a stadionban, de mindenesetre nem akárkik tették tiszteletüket a szentélyben. Három egykori kiváló játékosunk, Artur Oliveira, Russell Latapy és a 2001-es bajnokcsapat kapitánya, Litos is a helyszínen szurkolt volt csapatának. Ez elég motiválólag hathatott a srácokra, mivel végre sikerült olyan magabiztos produkciót nyújtaniuk, amilyet az egész szezonban elvártunk volna tőlük. Lehet, hogy csak időre (meg egy jó edzőre) volt szüksége a játékosainknak?