Kupagyőztes lányok és bajnok futsalosok

Méltatlanul kevés szó esik blogom hasábjain a Boavista női labdarúgóiról és teremfocistáiról, pedig az utóbbi időkben leginkább e két szakosztály szállítja a dicsőséget a klub számára.  Éppen ezért most pótlom ezt a hiányosságot, egyúttal a jövőben igyekszem majd kicsit nagyobb figyelmet fordítani a klub nem futballista sportolói felé is.

A lényegre visszatérve, emlékezhetünk rá, hogy tavaly U18-as lányaink megnyerték a Portugál Kupát – idén a felnőttek hódították el ugyanezt a trófeát. Ami a futsalcsapatot illeti, ők a másodosztályú bajnokság alapszakasza után a Belenenses elleni bajnoki döntőt is megnyerték, így jövőre ismét a legjobbak között szerepelhetnek.

Méltatlanul kevés szó esik blogom hasábjain a Boavista női labdarúgóiról és teremfocistáiról, pedig az utóbbi időkben leginkább e két szakosztály szállítja a dicsőséget a klub számára.  Éppen ezért most pótlom ezt a hiányosságot, egyúttal a jövőben igyekszem majd kicsit nagyobb figyelmet fordítani a klub nem futballista sportolói felé is.

A lényegre visszatérve, emlékezhetünk rá, hogy tavaly U18-as lányaink megnyerték a Portugál Kupát – idén a felnőttek hódították el ugyanezt a trófeát. Ami a futsalcsapatot illeti, ők a másodosztályú bajnokság alapszakasza után a Belenenses elleni bajnoki döntőt is megnyerték, így jövőre ismét a legjobbak között szerepelhetnek.

Női csapatunk a Pasteleira, a CF Benfica és az Atlético Ouriense testén keresztül verekedte be magát a Portugál Kupa döntőjébe, ahol a Valadares Gaia várt rá. A Portugál Labdarúgó-szövetség jól megadta a rangját az eseménynek, hiszen a döntőt a régi nemzeti stadionba, az 1944-ben átadott Estádio Nacional do Jamorba vitték – a férfiak kupadöntőit is hagyományosan itt rendezik. Teltházas meccsnek mondjuk egyáltalán nem lehetett nevezni az összecsapást, de bizonyára így is nagy élmény lehetett a lányoknak az ország egyik leghíresebb stadionjában játszani. A mieink végül Landinha, Rita Fontemanha és Guita góljaival, Daniela Veloso találata ellenében 3:1-es győzelmet arattak. Videóösszefoglaló:

A bajnokságban egyébként már nem ment ilyen jól a csajoknak, legalábbis annak első felében nem. A tízcsapatos női élvonal alapszakaszát a 6. helyen zárta a Boavista, így a mezőny második felével együtt a kiesés elkerüléséért harcolhattak a sakkos hölgyek. Az alsóházi rájátszást aztán simán nyerték Landinháék, így a kupagyőzelemnek köszönhetően végülis egészen szépre sikeredett számukra a 2012/13-as szezon zárása.

Férfi futsalcsapatunk egy szezonnyi élvonalbeli szereplés után tavaly kiesett a legmagasabb osztályból (igaz, eleve a feljutásukat is csak több klub visszalépésének köszönhették), azonban idén a lehető legrövidebb és legszebb úton azonnal vissza is jutott oda. A Boavista előbb a Segunda Divisão A-csoportját nyerte meg, ezzel már bebiztosítva feljutását, majd a B-csoport győztese, a szintén egy évnyi távollét után az élvonalba visszajutott Belenenses elleni kétfelvonásos bajnoki döntőt is behúzta.

A finálé első mérkőzésén a Boavista hazai pályán meglepően sima, 7:2-es győzelmet aratott, így a Belenenses aranyesélyei minimálisra csökkentek a második meccsre. Azután meg különösen, hogy a visszavágón a belémi kékek először büntetőt hibáztak, majd az első félidő derekán Ricardo Santos idegenben is előnyhöz juttatta a Boavistát. A semleges nézők szerencséjére a Belenenses ötgólos összesített hátrányban sem adta fel és elkezdődött az adok-kapok gólváltás: 0:1, 1:1, 1:2, 2:2, 3:2, 3:3 – így alakult az eredmény. Aztán jöttek a kékek pillanatai, sorozatban három gólt lőtt a Belenenses és már-már elkezdtek aggódni a Boavista hívei, amikor a hajrában Sá Pinto (nem az a Sá Pinto!) egészpályás gólja és Marcelo kapus kirúgásból elért találata pontot tett a történet végére. A 6:5-ös vereség is aranyat ért a Boavistának, összesítésben 12:8-ra megnyertük a döntőt. Ősztől pedig, ahogy fentebb írtam, megyünk vissza a legjobbak közé – jó volna ezt hamarosan a nagypályás kollégákról is elmondani.

Szólj hozzá!