Bár üdvözöltem a tényt, hogy a portugál foci visszatért a magyar képernyőkre és már nagyon vártam, hogy a Boavista éppen aktuális meccséhez se kelljen streamekre vadásznom az interneten, utólag visszatekintve a történtekre inkább azt mondom, bárcsak ne lettem volna mindennek részese...

Azt már pedzegettem korábban ennek a blognak a hasábjain, hogy a Benfica nem éppen a szívem csücske, amióta rendre balszerencsésebbnél balszerencsésebb módokon veszített pontokat ellenük a Boavista. Hazai pályán megtört ez a pechsorozat az előző szezonban, amikor végre sikerült 2–1-es győzelmet aratni a lisszaboniak felett az Estádio do Bessában, és azt hiszem, nem voltam egyedül azzal a véleménnyel, hogy most megint megszorongathatjuk őket.

Már csak a két csapat tradíciói, a presztízscsata miatt is érdekes találkozóra volt tehát kilátás. A szép számban megjelent és magukért nagyon kitevő szurkolókon ez nem is múlt volna. De nem ők játszottak... Sajnos a sokkoló védelmi hibák, az elkerülhető, mondhatni potyagólok és a csontzene mérkőzése volt a szombat esti Boavista–Benfica, pedig akár egy sokkal szorosabb, élvezetesebb összecsapás is kerekedhetett volna ebből, amennyiben a hazai csapat hátsó alakzata nem gondolta volna úgy, hogy az első forduló remek teljesítménye után ezúttal totális csődöt mond.

Az első gólnál Carraça hibázott óriásit, amikor büntetőterületen belül hosszan indította magát, és bár a segítségére érkező Idris talán lehetett volna kicsit határozottabb, elsősorban a jobbhátvéd nyakába varrható a hátrányba kerülés. Facundo Ferreyra mindenesetre köszönte szépen a lehetőséget. A második találat előtt Neris veszített fejpárbajt a 172 cm magas Salvióval szemben, aztán pedig már bottal üthette a sokkal gyorsabb argentin nyomát. Ennél a szituációnál is Idris próbálta javítani a csapattárs hibáját, de kapitányunk így nem tudott emberével, Pizzivel maradni, aki annak rendje és módja szerint érkezett is a beadásra. A bal oldalon a máskülönben megbízható Talocha is leginkább öngólveszélyesen játszott. Ha valaki csak ezt a meccsét látta, biztos nem hiszi el azt sem, hogy Raphael Silvát beválasztották az első forduló válogatottjába.

Amire pedig aztán végképp nem lehetünk büszkék, hogy az ellenfél új csodagyereke, Gedson Fernandes ellen valóságos hajtóvadászat indult. Szerintem több rúgást kapott szegény srác, mint használható labdát.

De nem csak a védelmünk mondott csődöt! A mérkőzés magyar szakkommentálása is lesüllyedt a játékunk színvonalára... Az alábbi mókás, egyben felettébb kínos jelenet zajlott le a Sport1 stúdiójában a félidőben:

Sport1 stúdió, Boavista-Benfica meccs félidejében Kaplár F. József és Hegyi Iván próbálnak elemezni.

KFJ: Íme a statisztika!
*megjelenik portugálul*
HI: ...
KFJ: Hát, azt hiszem, ezeket a kifejezéseket még át kell ismételnünk...

������

— Latz ���� (@Latzrex) August 18, 2018

Ez persze csak a hab volt a tortán. Azt én is, te is, kedves olvasó, el tudtuk volna mondani, hogy ebben a bajnokságban mindenkihez tapad a labda, még a kisebb csapatok játékosai is nagyon képzettek. Sokkal többet pedig nem tudtunk meg. Ez így bohóckodás, nem szakértés.

Mindeközben támadásban sem alkottak maradandót a sakkosok. David Simão nem igazán tudott karmester lenni, Fábio Espinho messze tudása alatt játszott, Mateust leszedték a pályáról, Falcone pedig egymaga nagyon kevés volt legelöl. A cserék sem lendítettek sokat a játékon, Jorge Simão vezetőedző arcára csakhamar ki is ült a tehetetlenség és a vereségbe való beletörődés.

Tényleg az egyetlen, ami dicséretet érdemelt, a szurkolók voltak. Hogy a boavisteiróké lett a forduló legszebb drapériája (lásd fentebb), az biztos.

A mérkőzés felvezetőjében azt írtam: reméljük, hosszú évek múltán erre a meccsre is élénken emlékezni fogunk. Hát most azt kérném: ezt inkább felejtsük el, jó?