Tökéletes középcsapat, extrákkal

8 győzelem, 8 döntetlen, 8 vereség, 33 rúgott és 32 kapott gól – ez a Boavista mérlege 24 forduló után a Segunda Divisão északi zónájában. Egy masszív középcsapat képét festik ezek a statisztikák, és bár ez inkább csalódást keltő egy ilyen neves klubra nézve, mégis kicsit csalóka a dolog, mivel több pozitívumról tudok beszámolni a gárdával kapcsolatban, mint negatívumról. A csapat visszafogott eredményei mögött látványos egyéni fejlődéseket fedezhetünk fel.

Először is szögezzük le: a bajnoki cím, ezzel az automatikus feljutás esélye elszállt. Igaz ugyan, hogy matematikai esélyünk még van, de egyfelől nem hiszem, hogy az éllovas Mirandela ötöt elbukik a hátralévő hat mérkőzéséből, másfelől pedig a Boavista kétszer kikapott tőlük, így pontegyenlőség esetén is a 15 ezres kisváros csapata örülhetne.

8 győzelem, 8 döntetlen, 8 vereség, 33 rúgott és 32 kapott gól – ez a Boavista mérlege 24 forduló után a Segunda Divisão északi zónájában. Egy masszív középcsapat képét festik ezek a statisztikák, és bár ez inkább csalódást keltő egy ilyen neves klubra nézve, mégis kicsit csalóka a dolog, mivel több pozitívumról tudok beszámolni a gárdával kapcsolatban, mint negatívumról. A csapat visszafogott eredményei mögött látványos egyéni fejlődéseket fedezhetünk fel.

Először is szögezzük le: a bajnoki cím, ezzel az automatikus feljutás esélye elszállt. Igaz ugyan, hogy matematikai esélyünk még van, de egyfelől nem hiszem, hogy az éllovas Mirandela ötöt elbukik a hátralévő hat mérkőzéséből, másfelől pedig a Boavista kétszer kikapott tőlük, így pontegyenlőség esetén is a 15 ezres kisváros csapata örülhetne.

Az őszi, Bessa-béli 2:0-ás edzőbuktató vereség után február 10-én találkoztunk másodszor a Mirandelával, ezúttal az igencsak agrárvidék jellegű környezetben fekvő Szent Sebestyén Stadionban. Az októberi mérkőzéshez képest egy sokkal kiegyenlítettebb mérkőzést játszottunk a bajnoki cím fő esélyesével, a mirandelaiak csak Lucas João 94. percben lőtt góljával nyertek – ráadásul ekkor Frechaut kiállítása miatt már majdnem húsz perce emberhátrányban játszott a Boavista.

Ezután két újabb nehéznek ígérkező mérkőzés következett, előbb a Limianos, utóbb a Ribeirão ellen. Ősszel az előbbi csapattal gólnélküli döntetlent játszottunk, utóbbit pedig 2:1-re legyőztük – ezek voltak Petit első meccsei játékos-edzőként. A Limianosszal ezúttal is leikszeltünk, de most legalább gólokat is láthatott a közönség: a sakkosoknál Fary duplázott, a lila-sárgáknál pedig Arnold és Tanela voltak eredményesek. A Ribeirão viszont visszavágott az őszi zakóért és otthon 2:0-ra verte a Petit-fiúkat. Pedig sok Boavista-drukker utazott a csapattal, a szurkolásra igazán nem lehetett panasz. Nézzétek:

A bajnokság 22. fordulójában nem akármilyen presztízscsatára került sor. Eleve soha nem gondoltam volna, hogy a klubnál valaha ilyen komolyan fognak venni egy Fafe elleni találkozót, de a tavalyi katasztrofális mértékű vereség után érthető volt, hogy bosszúra szomjazott az Estádio do Bessa közönsége. Ugyan Ricardo Valente a frászt hozta a hazai szurkolókra, amikor már a hatodik percben vezetéshez juttatta a Fafét, de Fary és Wellington Cris révén a 61. percre sikerült megfordítani az eredményt. Végül, ha nehezebben is mint ahogy sokan várták, de "helyreállítottuk a világ rendjét", azaz megérdemelt győzelmet arattunk.

FC Porto és Salgueiros hiányában mostanság a Padroensével és az Infestával játszik helyi derbiket a Boavista. Március 10-én a Bessa-stadiontól alig tíz percnyire fekvő São Mamede de Infestába látogattak a sakkosok, ahol magabiztosan verték a helyi csapatot. Akárcsak néhány héttel korábban a Padroense ellen, az Infesta ellen is 4:0-ra győztünk, a gólokat Wellington Cris, valamint a nagy öregek, Fary, Frechaut és Paulo Campos hozták össze. Az Infesta és a Padroense egyébként jó eséllyel pályáznak a kiesésre, tehát ha esetleg Isten őrizz, nem tesznek igazságot és nem helyezik vissza jövőre a Boavistát az élvonalba, akkor ezekről a jó hangulatú meccsekről is lemondhatunk. Ugyanakkor ezen a ponton kell halkan megjegyeznem, hogy a még nálunk is nagyobb pokoljáráson keresztülment Salgueiros viszont nagyon jól áll a negyedosztályban, így akár vissza is térhet a régi derbik hangulata, bár azért annak jobban örülnénk, ha ezt a Porto elleni mérkőzésekről mondhatnánk el.

A március 17-én lejátszott Tirsense elleni összecsapás kísértetiesen hasonlított a novemberi első felvonásra: megint a Boavista játszott fölényben, különösen a második félidőben, megint a Boavista előtt adódott több lehetőség, de megint a Tirsense nyerte a mérkőzést. Az 1:0-ás vereség azért is dühítő, mert Fary szabályosnak tűnő egyenlítő gólját les címén érvénytelenítette a játékvezető. Csak azért nem szólok semmit a bírókra, mert be kell ismerni, tavaly sok kedvező ítélettel segítettek bennünket. Persze a szurkoló fejében ettől még az marad meg, amit nem fújtak be a csapatának... Ezt a mérkőzést amúgy a Norte Futebol live streamjének köszönhetően élőben nézhettem. Remélhetőleg több meccsünket is fogják közvetíteni ezen vagy valamelyik másik csatornán.

Na, és akkor néhány megjegyzés arról, hogy a csapat visszafogott eredményei mögött szép egyéni teljesítményeket fedezhetünk fel. Nem is kezdhetjük mással, mint Ricardo Campos kapussal, aki olyan jól teljesít, hogy a napokban meghívót kapott a vb-selejtezőkre készülő mozambiki válogatott keretébe. Ricardo a szülei révén jogosult játszani Mozambik válogatottjában, ők ugyanis korábban az afrikai országban éltek. Ahogy az A Bolában nyilatkozta, a válogatott szerepléssel élete egyik álma válna valóra. Hajrá, Ricardo!

Nem mehetünk el szó nélkül Fary és Wellington Cris játéka mellett sem, akik fő gólvágóinkká léptek elő, mi több, akár gólkirály is válhat egyikükből. Wellington 10, Fary 9 góllal áll a mesterlövészek listáján, egy, illetve két góllal lemaradva a 11 gólos mirandelás duótól, Lucas Joãótól és Leandrótól. FaryAzt ugye tudtuk, hogy Fary fénykorában a Primeira Ligában is volt gólkirály, arra azért mégis kevesen számítottak, hogy 38 éves korában élete egyik legjobb szezonját fogja taposni. Jó, a harmadosztály nyilván nem ugyanaz a színvonal, de akkor is szép. Óriási kedvencem egyébként a mindig vidám, nádszálvékony szenegáli; amellett, hogy látszólag nem fog rajta az idő, remek csapatkapitány is, Petit jobbkeze a pályán, igazi vezére a klubnak. Ami Wellingtont illeti, ő életkora alapján akár Fary fia is lehetne; mindenesetre óriási tehetségnek tűnik a 20 éves brazil csatár. Bízom benne, hogy fog ő még elsőosztályú gólokat is lőni, méghozzá sakkmintás mezben.

Ugyancsak szót érdemel Petit, akiről szép lassan kiderült, hogy remek választás volt a vezetőedzői posztra. Nagyszerűen motiválja a csapatot, kinevezése, de különösen a fafei 1:7 óta tényleg egy másik Boavistát láthat a nagyérdemű. Arról nem is beszélve, hogy a játékba beszállva még mindig képes azt a hiányzó pluszt produkálni, ami kellhet egy-egy sikerhez. Játékos-pályafutása befejeztével szép jövő állhat előtte szakemberként is. Azért jó volna, ha meggondolná magát és mégsem akasztaná szögre a stoplist a szezon végén...Petit

Végül, de nem utolsósorban ott a csodagyerekként elkönyvelt Ruben Alves, aki igen fiatal kora ellenére már biztos csapattag. Eddig 14 mérkőzésen kapott szerepet, a Vilaverdense ellen gólt is szerzett. Meg is lett a jutalma: január végén profi szerződést kapott a klubtól. Egyébiránt tegnap ünnepelte 18. születésnapját, szóval Isten éltessen sokáig, Ruben! Sok sikert a Boavistában! Força Mágico Xadrez!!!

Szólj hozzá!