Nyakunkon a 2023/2024-es portugál labdarúgó idény, amelynek során a Boavista két fontos kerek évfordulóhoz érkezik. A kettő között pontosan száz év a különbség és lesz jelentősége a blog írásának szempontjából is.

Klubunk minden esztendőben ünnepel augusztus elsején, tudniillik ez megalapításának napja. Idén egy igen szép évfordulóhoz érkezünk: egy hét múlva 120. születésnapját ünnepli a Boavista Futebol Clube.

A közönség számára szabadon látogatható edzést szervezett a Boavista egy karácsonyi jótékonysági akció keretében ma reggel.

A klub arra kérte az eseményen megjelenő szurkolókat, hogy adományozzanak ételt (például tejet, cukrot, rizst, tésztát, konzerveket) a rászorulóknak. Az adományokat egy portói egyesület, a Lions Clube da Boavista számára gyűjtötték, melynek fő célkitűzése a nehéz helyzetben lévő gyermekek segítése.

A napokban volt szerencsém Kun Tamásnak, a Jenkifoci szerkesztőjének mesélni Reggie Cannon szerződtetése kapcsán a Boavistáról. Ebből az interjúból egy rövidebb kivonat a facebookra már kikerült, az alábbiakban pedig a teljes anyagot olvashatjátok.

– A mostani átigazolási szezont böngészve Gérard Lopez érkezése és befektetése óta elég komoly neveket szerzett meg a Boavista. Mennyire érezhető a klub körül egyfajta optimizmus az új szezont megelőzően?

– Amióta komolyabban foglalkozok a klubbal és néhány portugál ismertség révén jobban belefolytam a klubéletbe, nekem mindig olyan érzésem volt, hogy a Boavistáé egy alapjában véve optimista, vagy talán fogalmazzunk inkább úgy, nagyravágyó, rendkívül büszke szurkolótábor. Most viszont ezen túlmenően óriási az izgatottság az új projekt miatt, noha kezdetben inkább a felháborító döntésekről szólt a nyár. A koronavírus-járvány okozta kényszerszünetig amúgy egész jó idényt futó csapat keretének nagy részét szélnek eresztették, de leginkább a két csapatkapitány távozása volt fájó; mind a klubot a hat évvel ezelőtti élvonalba való visszatérés óta hűen szolgáló Idris Mandiang elküldése, mind a 2013-ban még a harmadosztályban sínylődött csapat utolsó képviselőjének, Carraçának az FC Portóba (pont oda!) való eladása érthetetlen, de legalábbis megkérdőjelezhető lépésnek tűnt. Azóta viszont csak úgy peregtek a pozitív események, mostanra valóban bizakodásra okot adhatóvá lett a luxemburgi-spanyol üzletember szerepvállalása.

Szinte hihetetlen: a mai napon tíz éves lett a blogom! Amikor 2009 februárjában, mondhatni hirtelen felindulásból belevágtam ebbe az egészbe, még csak nem is sejtettem, hogy olyasmibe vágom a fejszémet, ami a következő évtizedben végig fogja kísérni az életemet. Időnként kisebb-nagyobb szüneteket tartottam, de mindig visszatértem. Vissza kellett térnem!

Tíz év alatt rengeteg dolog történhet az ember életében – hát még egy futballklub történelmében!

Kizárás az élvonalból, pénzügyi megroppanás, kiesés a másodosztályból, óriási pofonok, vegetálás a harmadik ligában, elhúzódó jogi procedúrák az igazunkért. Rossz idők.

Konszolidáció, fényes győzelmek, igazságszolgáltatás, osztályváltás, javuló eredmények, megragadás az élvonalban. Szép idők.

Bár üdvözöltem a tényt, hogy a portugál foci visszatért a magyar képernyőkre és már nagyon vártam, hogy a Boavista éppen aktuális meccséhez se kelljen streamekre vadásznom az interneten, utólag visszatekintve a történtekre inkább azt mondom, bárcsak ne lettem volna mindennek részese...

Azt már pedzegettem korábban ennek a blognak a hasábjain, hogy a Benfica nem éppen a szívem csücske, amióta rendre balszerencsésebbnél balszerencsésebb módokon veszített pontokat ellenük a Boavista. Hazai pályán megtört ez a pechsorozat az előző szezonban, amikor végre sikerült 2–1-es győzelmet aratni a lisszaboniak felett az Estádio do Bessában, és azt hiszem, nem voltam egyedül azzal a véleménnyel, hogy most megint megszorongathatjuk őket.

Kristálytisztán emlékszem a mai napig az utolsó gólra, amit a Boavista lőtt a magyar Sport TV által közvetített mérkőzésen. Jó rég volt már, a 2007/2008-as szezon évadzáró meccsén, ha jól rémlik, Farkas Norbert kommentálásával.

A középmezőnyben tanyázó sakkosok a többek között a fiatal Rui Patrícióval, João Moutinhóval és Miguel Velosóval felálló Sportinghoz látogattak, amely akkoriban a Vitória Guimarãessel (!) állt harcban az ezüstéremért. Az esélyesebb lisszaboniakat gyorsan hidegzuhany érte...

„Vajon mi köze lehet a portugál bajnokságnak vagy a portói derbinek az olasz másodosztályhoz?” – tettem fel magamban a kérdést egy héttel ezelőtt, amikor a blogom facebook-oldala megjelölésre került az egyébként nagyszerű, mindig naprakész Serie B magyar oldal egyik posztjában, melyben a szerző arra az egyszerű kérdésre várt válaszokat, hogy Porto vagy Boavista.

Nem sokkal később kiderült, az oldal szerkesztője, Ádám néhány napot Porto városában töltött és a helyi nevezetességeken kívül természetesen meglátogatott néhány stadiont is. Ennek kapcsán beszélgettünk. Interjú.

Nagy szomorúság vetül idén a Boavista karácsonyára: egy éve rákkal küzdő fiatal támadójuk, Edu a mai napon elveszítette a halálos kórral szembeni küzdelmét és eltávozott az élők sorából.

A mindössze húsz évesen elhunyt játékossal alig két hete hosszabbított példamutató módon szerződést klubja, de sajnos már nem élhette meg, hogy bemutatkozhasson a csapatban.

A Boavista fiatal játékosa, Eduardo Ferreira – közismertebb nevén Edu – életének legnehezebb harcát vívja, mióta egy évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak a jobb lábában. Bár a kór meggátolta Edut abban, hogy azzal foglalkozzon, amit a legjobban szeret, vagyis a focival, klubja támogatása jeléül példaértékű gesztust tett felé: meghosszabbította lejáró szerződését a 2018/2019-es szezonra is.

A Boavista közleményében jelezte, mindig saját nevelésű támadója mellett fog állni életének ebben a nehéz szakaszában és remélik, ifjú sportolójuk mielőbb leküzdi a betegséget.

A portugál zerozero.pt futballportálon futó „Világom négyzetekben” című sorozat José Pedro Pais hetente jelentkező véleményrovata, mely mi másról is szólhatna, mint kedvenc klubunkról, a Boavistáról. A szerző legutóbb az elmúlt három évről, a közelgő szezonkezdetről és a csapattal kapcsolatos várakozásairól írt egy kiváló cikket, ezt pedig úgy gondoltam, érdemes megosztanom veletek.

3 év. 36 hónap. 156 hét. 1095 nap. 26 280 óra.

Ennyi időt töltött a Boavista ismét a Primeira Ligában a vértanúságát követően, ami alatt az FPF az alsóbb divíziókba száműzte.

Nem tűnhet egy akkora dolognak, amit ünnepelni kéne, különösen egy olyan dicsőséglistával rendelkező klub esetében, mint a Boavista, de ha megnézzük, milyen körülmények között játszott ezen három szezon alatt a csapat, talán mégis.