Még mielőtt nekiállnék bemutatni a Boavista jelenlegi játékoskeretét, edzőnket, ellenfeleinket, egykori nagyjainkat, vagy bármilyen elemzésekbe, híradásokba bocsátkoznék, úgy gondoltam, hogy először is leírom mi vezetett idáig, mi juttatta a klubot a Segunda Divisão-ba. A következőkben tehát az Apito Dourado néven elhíresült ügyről olvashattok.

Apito Dourado

Az Apito Dourado ("Arany Síp") a 2003-04-es bajnokság egyes meccseinek manipulálását felszínre hozó botrány. Az egész ügy 2006 decemberében Carolina Salgado Eu, Carolina (Én, Carolina) című könyvéből robbant ki. Salgado nem más, mint Jorge Nuno Pinto da Costa, a Porto elnökének egykori barátnője, és könyvében azt állította, hogy a presidente a mérkőzések előtt találkozott a játékvezetőkkel.
Kapva az alkalmon, a hirtelen felkapottá váló könyv alapján egy portugál filmproducer, João Botelho 2007-ben filmet is készített Corrupção címmel...
Persze közben a portugál hatóságok is elkezdtek vizsgálódni, és mint később kiderült, nem csak a Porto volt benne rendesen a slamasztikában. 2008 márciusában nyilvánosságra hozták, hogy a Porto két (az Amadora ellen 2-0-ra megnyert és a Beira-Mar ellen 0-0-ra végződött), a Boavista három (Boavista-Académica 0-0, -Benfica 2-3, -Belenenses 1-1), a Leiria pedig egy mérkőzés előtt próbálta megvesztegetni a bírót. Ráadásul Valentim Loureiro-t, a Boavista exelnökét, aki 2004-ben a profi labdarúgó-liga elnöke is volt, korrupcióval és hatalommal való visszaéléssel gyanúsították.

Apito Final (a végső sípszó)

Végül májusban hirdettek ítéletet: a Porto 6, a Leiria 3 pontos büntetést kapott, míg a Boavistát kizárták és a másodosztályba száműzték. A három klubelnököt, Pinto da Costa-t (Porto), João Loureiro-t (Boavista), valamint João Bartolomeu-t (Leiria) kettő, négy, illetve egy éves eltiltással büntették. Természetesen a pénzbírság sem maradhatott el: az FCP-n 150,000 eurót, az amúgyis a csőd szélén álló Boavistán pedig 180,000 eurót akartak behajtani. Valamivel később, július 19-én a bíróság hatalommal való visszaélés vádjában bűnösnek mondta ki Valentim Loureirót is, aki három év két hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Öt bírót eltiltottak a játékvezetéstől. Ezenkívül kb. 170 ember, köztük klubelnökök, klubigazgatók, politikusok, ügynökök, a futball-ligánál dolgozók, no és persze játékvezetők kerültek a gyanúsítottak listájára.
Természetesen minden érintett fellebbezett (kivéve az FC Porto, amelynek bajnoki címét már nem befolyásolta a 6 pontos büntetés), főleg hogy ezer sebből vérzett a dolog.

Érdekes dolgok

Például érdekes, hogy Carolina Salgado a bíróságon már nem tudott beszámolni az általa leírtakról, "elfelejtette" az információkat...
Aztán: abban a testületben, amely az ítéletet hozta, állítólag több Benfica-támogató is volt, a két portoi klub többek között ezért is fordult bírósághoz.
Érdekes kérdés, hogy abban az évben Európa legjobb csapatának miért kellett volna bundáznia egy Amadora ellen? Ráadásul a szakértők szerint sem vétett hibát a játékvezető. A második meccs előtt pedig már bajnokok voltak a Sárkányok, különben is döntetlenre végződött, nem is érdemes foglalkozni vele...
A Boavista által "megbundázott" mérkőzések szintén nem voltak kulcsfontosságúak, ráadásul a két döntetlen és az egy vereség nem egy olyan mutató, amin nagyon felkapná bárki is a fejét. A csapat a 2003-2004-es szezonban stabil középcsapatnak számított, a 8. helyen végeztek, távol a nemzetközi kupaszereplést jelentő helyektől és a kiesőzónától is. Ez utóbbi megállapítás különben a Leiriára is igaz.
Szintén furcsa, hogy ha valóban bundázott a Porto, akkor miért ilyen csekély a büntetése? Ha pedig nem, akkor egyáltalán miért büntettek? Utóbbi kérdést természetesen a Boavista és a Leiria szemszögéből is fel lehet tenni. Szegény leiriaiaknak különben tökmindegy volt, mert a büntetőpontok nélkül is tökutolsó helyen végeztek, így az ő búcsújuk az első osztálytól biztos volt...
A Boavista azért kaphatott súlyosabb szankciókat, mert amellett, hogy Loureiro ligaelnökként a többieknél komolyabban benne volt a buliban, a klub még ráadásul nyakig úszott az adósságokban is (az ítélethirdetés idején már 4 hónapja nem kaptak fizetést a játékosai). Ez tiszta sor, rendben. De még így is példastatuálás szaga van a dolognak. A Leiria ugye akkor is simán kiesett volna, ha nem büntetik meg őket, meg egyébként is - már elnézést a szurkolóiktól, de - nem keltett volna túl nagy felháborodást a kizárásuk. A híres FC Porto másodosztályba száműzését viszont talán nem bírta volna ki a liga (vagy nem merte meglépni?), így inkább a másik, viszonylag nagynevű klubon, a Boavistán verték el a port. Nagyon jó a párhuzam az 1984-es magyar bündaüggyel, amikor a Honvédtól csak annyi pontot vontak le, hogy azért még bajnok maradjon, de a Volánt kizárták (Volán-Honvéd 6-6). Úgy tűnik, a három nagy Portugáliában államilag védett intézmény...

Az összeesküvés-elmélet

Az ultrák különben már a szezon előtt rosszat szimatoltak. Még az elmúlt év augusztusában volt egy szurkolói tüntetés, amelyen pár vezérdrukker aggodalmát fejezte ki, mert úgy gondolták, hogy egy bizonyos csoportnak érdekében áll a Boavista tönkretétele, és ezek az emberek szeretnék, ha Porto csak egy élvonalbeli csapattal rendelkezne. Nos, hangyányi igazságtartalma lehet, hogy volt a gyanakodásuknak. Elég csak a szintén portoi Salgueiros 2005-ös becsődölésére, harmadosztályba sorolására, majd stadionjának elvesztése utáni külvárosba költöztetésére gondolni. (A 11 ezres Estádio Engenheiro Vidal Pinheiro helyén metróállomást akart építeni a város - és meg is építette, így a piros-fehérek más megfelelő helyi stadion hiányában kénytelenek voltak Matosinhos-ba költözni. A tavaly Salgueiros 08 néven újjáalakult klub jelenleg a Senhora da Hora otthonában vendégeskedik.)
Én személy szerint egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy ekkora város, mint Porto ne tudjon eltartani három profi sportklubot, de azért elgondolkodtató dolgok ezek...

A botrány utóélete

Nem lehetett mást tenni, a Boavista 2008. július 15-én hivatalosan is benyújtotta fellebezését a a Portugál Labdarúgó-szövetséghez. A portugál szövetség tíz napon belüli döntést ígért az ügyben. Mondanom sem kell, természetesen ezen határidőn jóval túlhúzódott a tárgyalás... Augusztus 5-re aztán hivatalossá vált a kizárás ténye. A döntés magával vonta azt is, hogy ebben a szezonban nem vehettünk részt a Ligakupa küzdelmeiben, ugyanis a másodosztályú kluboknak - mivel számukra korábban kezdődik a sorozat - ekkorra már le kellett adnia a benevezett játékosok listáját. A Boavistánál viszont annyira bíztak a fellebezés sikerében, hogy nem adták le a listát. Az időközben megválasztott új elnököt, Álvaro Braga Júniort tudom idézni, aki beiktatása után azt nyilatkozta: "Akkor sírjatok, ha szükséges!". Hát ezután volt okunk sírni... És hol volt még a skandalózus történet vége...
Az egészben az volt a legszomorúbb, hogy állítólag nem kevesebb, mint 17 (!) játékosunk szerződésében szerepelt kiesési elengedési záradék, és mivel a klub így is úszott az adósságokban, nemhogy az erősítések, de az akkori játékoskeret megtartásának, és ezzel a gyors visszajutásnak a lehetősége is azonnal elszállt...
Távozott a sikeredző, Jaime Pacheco is. A helyére Rui Bento ült, aki játékosként 1992 és 2001 között 263 bajnoki mérkőzésen át szolgálta a klubot. Ő volt az első a szeretett csapatukhoz később visszatérő egykori nagy játékosaink sorában. Rui Lima és Jorge Silva követték, de nem az edzői stábba, ők még a pályán szerettek volna bizonyítani.
Pár nappal a végső ítélethirdetés után a portugál lapok arról számoltak be, hogy a klub financiális okok miatt eladni készül a stadionját...

Csakazértis Força Boavista!

2008. augusztus 24., délután négy óra, a helyszín az Estádio do Bessa. Ekkor és itt kezdte meg a Boavista 1969 óta az első másodosztályú találkozóját. Ellenfele az előző szezon bronzérmese, az FC Vizela volt. A 3057 néző előtt lejátszott találkozón a sakkosok João Tomás és Diogo Fernandes góljaival 2-1-re verték az ekkor még szintén a feljutást megpályázó vizelaiakat. A boavisteirók pedig elkezdtek nagyokat álmodni...