Interjú: Reggie Cannon és a Boavista

A napokban volt szerencsém Kun Tamásnak, a Jenkifoci szerkesztőjének mesélni Reggie Cannon szerződtetése kapcsán a Boavistáról. Ebből az interjúból egy rövidebb kivonat a facebookra már kikerült, az alábbiakban pedig a teljes anyagot olvashatjátok.

welcome_reggie_cannon_2.jpg

– A mostani átigazolási szezont böngészve Gérard Lopez érkezése és befektetése óta elég komoly neveket szerzett meg a Boavista. Mennyire érezhető a klub körül egyfajta optimizmus az új szezont megelőzően?

– Amióta komolyabban foglalkozok a klubbal és néhány portugál ismertség révén jobban belefolytam a klubéletbe, nekem mindig olyan érzésem volt, hogy a Boavistáé egy alapjában véve optimista, vagy talán fogalmazzunk inkább úgy, nagyravágyó, rendkívül büszke szurkolótábor. Most viszont ezen túlmenően óriási az izgatottság az új projekt miatt, noha kezdetben inkább a felháborító döntésekről szólt a nyár. A koronavírus-járvány okozta kényszerszünetig amúgy egész jó idényt futó csapat keretének nagy részét szélnek eresztették, de leginkább a két csapatkapitány távozása volt fájó; mind a klubot a hat évvel ezelőtti élvonalba való visszatérés óta hűen szolgáló Idris Mandiang elküldése, mind a 2013-ban még a harmadosztályban sínylődött csapat utolsó képviselőjének, Carraçának az FC Portóba (pont oda!) való eladása érthetetlen, de legalábbis megkérdőjelezhető lépésnek tűnt. Azóta viszont csak úgy peregtek a pozitív események, mostanra valóban bizakodásra okot adhatóvá lett a luxemburgi-spanyol üzletember szerepvállalása.

– Reggie Cannon megszerzése mérföldkő a klub életében, a játékosért olyan klubok versengtek, mint az Anderlecht, a Lille, vagy a Marseille. Mi lehet vonzó a játékos számára a Boavista mostani projektjében?

– „Tanulj és mutasd meg, mit tudsz!” – ez lehetne a Boavistához kerülő fiatal játékosok mottója. A klub mindig is híres volt remek utánpótlásáról, az itt dolgozó szakemberek nem is féltek a fiatalokhoz nyúlni. Az utóbbi évtizedben azonban rendszerint a veterán játékosok vitték a prímet, akik remek példaképek lehettek az ifjoncok előtt. Rutinból most sincs hiány, a kapuban ott van Rafael Bracali (39), a védelemben a világbajnok Adel Rami (34), a középpályán pedig Javi García (33), de azért a jelenlegi keret 24 éves átlagéletkora és az, hogy Cannonért klubrekordnak számító összeget voltak hajlandóak áldozni a vezetők, sokat elárul a koncepcióról. Ezen túlmenően a Boavista remek ugródeszka lehet a még nagyobb európai klubok felé, mint ahogy az a múltban már számtalanszor bebizonyosodott. A sportszakmai dolgokon túl pedig nem lehet elhanyagolható tényező a remek szurkolótábor és persze magának a városnak, Portónak a lenyűgöző hangulata, élhetősége sem.

– Az kijelenthető, hogy Cannont alapembernek igazolták?

– Abszolút, egyértelműen a korábban már említett Carraça utódját látják benne. Sőt, miközben ezeket a sorokat írom, a Tondela elleni bajnoki főpróbán már túl is esett a tűzkeresztségen és első gólját is megszerezte. Kiváló kezdet!

20200912_bfc-cdt_cannon-goal.jpg

– Mennyire volt jellemző a múltban, hogy a Boavista hatásos ugródeszkaként szolgált még nagyobb európai klubok felé? Tudsz egy-két példát mondani?

– A klub modernkori történelme gyakorlatilag erről szólt. A jellemzőbb modell inkább az, hogy a Boavistából előbb a nagy portugál trióhoz kerülnek a legjobbak, aztán onnan szerte Európába. De például Jimmy Floyd Hasselbaink egyenesen a Boavistából igazolt annak idején a Leeds Unitedbe. Még néhány ismertebb név az itt befutottak közül: João Pinto, Nuno Gomes, Petit, Ricardo Pereira, Bosingwa, Raul Meireles. Megemlíteném azt is, hogy nem ritkán már az akadémiáról elszipkázzák a gazdagabb klubok a tehetségeinket, a legjobbak közül példának Ricardo Costát, Bruno Fernandest vagy André Silvát hozhatnám fel.

– Mekkora visszhangja volt a Boavista drukkereinek köreiben és a helyi sajtóban ennek az átigazolásnak? Tudják a portugál szurkolók és szakértők, hogy komoly kaliberű labdarúgót, a Christian Pulišić- (Chelsea), Weston McKennie- (Juventus), Tyler Adams- (Leipzig), Sergiño Dest (Ajax)-féle amerikai „Aranygeneráció” egyik tagját szerezték meg?

– Javi García és főleg Adel Rami megszerzése nagyobb szenzációt keltett, de Ricardo Quaresma és Bruno Alves esetleges leigazolásának híre is (előbbi végül a Vitória Guimarãest választotta, utóbbi egyelőre maradt Parmában) jobban megmozgatta az emberek fantáziáját. Ettől függetlenül, mégha az országos napilapok nem is kezelték fontos hírként Cannon érkezését, a szurkolók tisztában vannak azzal, hogy nagy tehetség öltözött szeretett sakkmintás mezükbe a napokban.

– A Boavista egy nagy múltú, hatalmas tradíciókkal rendelkező klub, melynek a közelmúltja viharos volt. A mostani átigazolásokat nézve várható tőlük, hogy – ahogy a 2000-es évek elején – ismét versenyre kelnek a legnagyobb portugál klubokkal?

– A hosszabb távú cél mindenképp ez kell, hogy legyen. Addig azonban van még hova felnőni. A Benfica, Porto, Sporting alkotta nagy hármason kívül a Braga is most már csaknem két évtizede ott van a tűz közelében, meglátásom szerint egyelőre a guimarãesi Vitória is előrébb tart, a hozzánk hasonlóan „újgazdaggá” vált Famalicão nagyszerű debütálását az élvonalban pedig ugyancsak nem érdemes egyszezonos csodának tekinteni.

– Te hova várod az együttest a soron következő szezon végén?

– Én személy szerint nagyon elégedett lennék, ha befutnánk az 5-6-7. hely valamelyikére. Azonban ennél is fontosabb, hogy lássuk tőlünk azokat a jó teljesítményeket a nagy meccseken is, amelyek alapján a jövőben valóban lehet félnivalójuk a tehetősebb kluboknak. Ez ugyanis csak elvétve fordult elő az elmúlt években. De nagyon remélem, talán nem is alaptalanul, hogy a helyzet a következőkben megváltozik...

Szólj hozzá!