Szinte hihetetlen: a mai napon tíz éves lett a blogom! Amikor 2009 februárjában, mondhatni hirtelen felindulásból belevágtam ebbe az egészbe, még csak nem is sejtettem, hogy olyasmibe vágom a fejszémet, ami a következő évtizedben végig fogja kísérni az életemet. Időnként kisebb-nagyobb szüneteket tartottam, de mindig visszatértem. Vissza kellett térnem!

Tíz év alatt rengeteg dolog történhet az ember életében – hát még egy futballklub történelmében!

Kizárás az élvonalból, pénzügyi megroppanás, kiesés a másodosztályból, óriási pofonok, vegetálás a harmadik ligában, elhúzódó jogi procedúrák az igazunkért. Rossz idők.

Konszolidáció, fényes győzelmek, igazságszolgáltatás, osztályváltás, javuló eredmények, megragadás az élvonalban. Szép idők.

Játékosok jöttek, játékosok mentek. Korszakos egyéniségeket, rutinos rókákat láthattunk sakkmintás mezben levezetni. Tehetséges fiatalok léptek a nyomukba és váltak nagy értékeinkké. Aztán többnyire odébb álltak, jó esetben legalább némi nevelési költségtérítés ellenében... A klubhűség néhány szobra ugyanúgy végigsétált az Estádio do Bessa öltözőfolyosóján, ahogy a Boavistát csak ugródeszkának használó zsoldosok is. Pepitába öltöztek éveken át jól teljesítők és egyszezonos, akár egymeccses futballisták is. Mennyi név, órákon át lehetne mesélni róluk!

Sok mindent láttam tíz év során. Hol tévés közvetítésen, hol internetes műsorfolyamon keresztül, de még olyanra is emlékszem, amikor egy nagyon fontos meccshez csak webrádión keresztül volt hozzáférésem – és akkoriban még nemigen beszéltem portugálul. Most is csak egy kicsit... De a meccset látni, hallani kell! A sima eredménykövetés csak végső esetben jöhet szóba.

A legszebb élmény persze mégis kimenni a stadionba, élőben látni a csodát. Mert az nekünk bizony csoda. Nekem sajnos e tíz esztendő során csak egyszer adódott meg, hogy átéljem, de az valami feledhetetlen volt, pedig a mérkőzés maga egyébként nem volt különösebben színvonalas. Miért? Mert olyanok vagyunk mi, boavisteirók, mint egy nagy család. Ezért szoktam azt mondani, hogy a Boavista több, mint futball.

Sokkal több, mint futball.

Muito mais que futebol.

De akár erre a blogra is ráhúzhatjuk most már ezt a frázist.

Tíz év szenvedély és odaadás, tíz év az életemből... és a történet folytatódik!