Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című versének első strófája ugrott be a Portugál Kupa negyeddöntőjében megrendezett szerdai Boavista–Porto derbi kapcsán. Talán nem véletlenül.

Amint arról beszámoltam, a legyőzhetetlen város belháborújának három nappal korábbi, szintén az Estádio do Bessában lejátszott első felvonása hazai szemszögből nézve igencsak csúfos kudarcba fulladt. A szégyenteljes bajnoki vereség után komoly kritikákat kapott a csapat, sokan már a vészharangokat is megkongatták, rámutatván arra, hogy ez a keret nem lesz képes bennmaradni az első osztályban. A soron következő kupameccsre kitérve pedig feltették a szarkasztikus kérdést: ezúttal mennyit kapunk? Hatot? Hetet?

A jó hír az, hogy a vészjósló várakozások ellenére sem szaladtunk bele egy újabb méretes zakóba. A rossz hír viszont az, hogy az egygólos vereség is ugyanúgy kupabúcsút jelentett. A mérkőzés összegzése távirati stílusban: a hazai pályán játszó, de gólhelyzetet kialakítani képtelen Boavista egy-nullás vereséget szenvedett a húsz percig emberhátrányban futballozó városi rivális FC Portótól, úgy hogy Douglas Abner a 94. percben tizenegyest hibázott. Lényegében csak ennyi történt. Mégis részleteznem kell néhány dolgot, melyek egyrészt reménykeltőek, másrészt viszont nagyon lelombozóak voltak.

Kezdjük a rossz dolgokkal, hogy a bejegyzés végére ne könyveljetek el úgy, mint aki mindig csak károgni tud. (Ilyen szezonunk van, mégis mit csináljak?!)

1.) Alapszabály: végy egy jó kapust! A helyzet az, hogy a Boavistának nincs jó kapusa, vagy nem ő véd. Szerdán Mika lehetetlen szögből kapott gólt, nagyban hozzájárulva ezzel a kupából való kieséshez. Egyébként is tipikusan az a fajta hálóőr, aki alapjáraton egész jó képességű, ám időnként hajlamos borzasztó nagy potyákat kapni. Gideão sem jobb: lassú, nem túl atletikus, a levegőben gyenge, igazi alapvonalkapus. Véleményem szerint éppen ideje volna megint lehetőséget adni Mamadou Bának, esetleg igazolni valakit januárban az előbb említett két fiatalember helyére. Nem kérdés, a védősor már attól biztosabb lábakon állna, ha egy megbízható kapus lenne mögöttük.

2.) A helyzeteket be kell rúgni! Helyzet nélkül persze nehéz. A Boavista szégyene, hogy a Porto lehozta úgy a szerdai találkozót, hogy Heltonnak összesen egyszer (!!!) kellett nagyot védenie, a 94. percben, akkor viszont büntetőt fogott. Kicsit korábban egy rossz labdakezelésnél hibázott a veterán brazil kapus, ám a labdára lecsapó Michael Uchebo oldalra kisodródva nem talált az üres kapuba. Ezen kívül nem volt több ziccere a Boavistának, ami egyértelműen a kreatív játékosok hiányára vezethető vissza. Az újonnan igazolt Rúben Ribeiro javított valamelyest ezen a problémán – erre még később külön kitérek –, de ő egyedül nagyon kevés volt.

3.) A csatárprobléma. Igazából mindegyik csapatrészre ráférne az erősítés, viszont előre égetően fontos volna hozni egy-két gólvágót. A támadósor gyengeségéről mindent elmond, hogy most már zsinórban ötödik meccsén is gólképtelen maradt a Boavista, összességében pedig a 17 bajnokin elért 9 gól a legrosszabb az egész mezőnyben. Nwofor és Uchebo két csődtömeggel érnek fel idén, Zé Manuel a közelében sincs tavalyi önmagának, Douglas Abner még nem tudott felnőni a feladathoz, Rivaldinhóval szerződést bontottak alig 150 percnyi játékkal a lábaiban, Ibrahima pedig lehetőséget sem kapott. Házi gólkirályunk Luisinho a maga kettő találatával... Merem remélni, hogy a nemrég szerződtetett Imanol Iriberri (vagy akárki más) beindítja végre a gólgyártást.

4.) Az a bizonyos tizenegyes! A hajrára beküldött 19 éves Douglas Abner a meccs hőse lehetett volna, ha belövi az utolsó pillanatban általa kiharcolt büntetőt. Vagy ha nem vállalja el, és más értékesíti. Én már akkor megéreztem a vesztünket, amikor láttam, hogy ki áll a mészpont elé, de megpróbáltam elhessegetni a negatív gondolataimat és bíztam a brazil fiúban. Aztán arra, amikor Helton védte az egyébként valami botrányosan szarul elvégzett büntetőrúgást, hasonlóképp reagáltam, mint a Népszínház utcai összeomlásáról elhíresült honfitársunk. Hát hogy lehet a mezőny legfiatalabb tagjára bízni a szezon egyik legfontosabb rúgását?! Bármekkora tehetség is Abner, ezt nem szabadott volna engednie a rutinosabb játékosoknak.

5.) Az előzőhöz kapcsolódik, hogy nincsenek pontrúgás-specialistáink. Tizenegyest nem sűrűn kapunk, ettől függetlenül jó volna, ha akadna valaki, akire bátran rá lehetne bízni a büntetőket. Van a szakmai stábban valaki, aki tudna erről mesélni egyet s mást... Igen, rád gondolok, Fary! Ha már itt tartunk, a szabadrúgásokról meg Erwin Sánchez tarthatna előadást. Nem emlékszem rá, hogy ebben a szezonban lőttünk-e már szabadrúgásgólt, ez pedig nagyon nincs rendben. Mármint nem az emlékezetem megkopása, hanem az eredménytelenség. A szögleteinken ugyancsak lehetne dolgozni még, mert valahogy nem bizonyítják az alapvetést, miszerint a szöglet fél gól.

És akkor néhány mondat a kevés pozitívumról is!

1.) Helyes hozzáállás, küzdeni tudás. Mindenképp megsüvegelendő, hogy a csapat kiheverte a vasárnapi borzalmakat és szemmel láthatóan jobban odatették magukat a srácok, mint a múltkor. Enélkül egyébként sem érnénk el semmit – ezt már tavalyelőtt bőven kifejtettem. Azt a posztot egyébként érdemes újra elővenni, mert az abban leírtak tulajdonképpen örök érvényűek.

2.) A szurkolók. Borzasztó nehéz mostanság a Boavista szurkolójának lenni. Örömteli, hogy ennek ellenére nem csappant meg látványosan a Bessa nézőszáma, és a legutóbbi alkalommal sem lehetett panasz a hangulatra. Igaz, ehhez nagyban hozzájárultak a szép számban érkező portisták is, de ez most mellékes. Sokkal jobbat érdemelnének ezek az emberek!

3.) Rúben Ribeiro. A Boavista részéről egyértelműen a meccs embere volt a Paços Ferreirától frissen igazolt középpályás. Némi kreativitást vitt a játékba, próbálta szervezni a támadásokat, sokszor vállalkozott egyéni akcióra, látszódott rajta, hogy tősgyökeres boavisteiro, mindent beleadott. Sajnos nem voltak társai, egymagában pedig nem is tudta megváltani a világot. Amit viszont tőle láttunk debütálásként, az nagyon biztató volt. Nagyszerű vételnek tűnik!

A mérkőzés összefoglalója

Ennyit a mérkőzés értékeléséről. A kupaszereplés egészével kapcsolatban úgy vélem, hogy bár óriási lehetőséget szalasztottunk el, hiszen a „nagy hármasból” csak a Porto érte meg az elődöntőt, azt nézve, hogy legutóbb a 2006/2007-es kiírásban értük el a negyeddöntőt, már az is szép, hogy idáig eljutottunk. Különben is, jelenleg nem ez a legfontosabb sorozat számunkra.

Mivel a Ligakupából még októberben búcsúztunk, vége a kupaidényünknek, így mostantól csak a bajnokságra kell koncentrálnunk... De arra nagyon!

EU ACREDITO. FORÇA BOAVISTA!