Véget ért a Boavista nagy januári-februári veretlenségi szériája, miután hétfőn Erwin Sánchez fiai 2:0 arányban alulmaradtak a listavezető Sporting otthonában. Ahhoz képest, hogy a hétvégén miket nyilatkozott a bolíviai mester, a sakkosok csalódást keltő első félidőt produkáltak, a másodikban pedig már hiába futottak az eredmény után.

Nagyot mondani szabad, hiszen motiválni kell a csapatot, de aztán amikor a pályán semmit nem kapsz vissza abból, amit látni szeretnél, az igen bosszantóan tud hatni. Nyilvánvalóan Sánchez is tisztában volt azzal, hogy bármennyire is jó formában voltunk, az Alvaladéban esélyünk sem lesz irányítani, sokkal inkább a biztos védekezésre és a gyors kontrákra építhetünk. A keretünk elvileg megvan ehhez a játékhoz, hétfő este azonban erről nem győződhettünk meg.

Kezdeném azzal, hogy nem tudom, mit keresett Anderson Carvalho a kezdőben. Illetve sejtem, mert védekező középpályásként jól szűrő vonalat alkothatott volna Idrisszel és Gabriellel a védelem előtt. Csakhogy nem ebben a pozícióban tűnt fel, hanem a baloldali támadó középpályás helyén! Mi a fene?! Azt tudni kell, hogy Anderson játszott már a középpálya bal oldalán, de nem ennyire előretolt szerepkörben, ő alapjában véve defenzív mentalitású játékos. Nem tudtam mire vélni a dolgot, mert idáig Renato Santos és Luisinho is jól teljesítettek ezen a poszton, sérülésről pedig nem értesültem. Valami mégis történhetett a felkészülés közben, mert Santos csak a cserepadra, Luisinho még oda sem lett nevezve. Ami a változtatást illeti, mint később kiderült, még akár be is jöhetett volna, mert Anderson a második félidőben lőtt egy kapufát és kihagyott egy óriási helyzetet, addig viszont gyakorlatilag észrevehetetlen volt, támadásban használhatatlan, szóval komoly baklövés volt.

Kudarcot valló játékosainknál maradva ki kell még emelnem a balhátvéd Afonso Figueiredót, akinek a teljesítményét egy szép nagy, kerek nullával tudnám a legtalálóbban illusztrálni. Andersonnal kiegészülve ők ketten tettek arról, hogy a Boavista szélütött emberhez hasonlatosan baloldalára lebénuljon, a pálya ezen szegletét átjáróházzá alakítva az ellenfél számára. Philipe Sampaiónak sem ez volt élete mérkőzése, igazából örülhetett, hogy megúszta kiállítás nélkül. Szerencséjére a jó nevű Rui Costa sporttárs végig brit szellemben vezette a találkozót. Sajnos nem mehetek el szótlanul kapusunk, az első gólnál véleményem szerint hibázó, a fejesről nagyon elkésett Mika vereségünkben való felelőssége mellett sem, de őt most nem bántanám, már csak azért sem, mert ezt leszámítva nem lehetett rá panasz és egyébként is hetek óta remek formában véd, sok pontot mentett a csapatnak.

Szóval gondok voltak bőven, s miután a Boavistának az első félidőt sikerült kialakított gólhelyzet nélkül végigjátszania, mi, szurkolók jogosan kérdezhettük a szünetben: Erwin, hova tűnt a csapatunk?

A második játékrészben aztán adtak magukról némi életjelet a sakkosok, ám gyorsan hozzáteszem, ez leginkább a takarékos üzemmódba kapcsolt Sportingnak volt köszönhető. A Boavista első gólhelyzetére így is egészen az 58. minutumig kellett várni, ekkor Imanol Iriberri próbálkozását védte Rui Patrício. Később, ahogy fentebb utaltam rá, Anderson Carvalho előtt nyílt lehetőség a gólszerzésre, de ő sem tudott túljárni Rui Patrício eszén. Hogy mindkét kapus képességeit megcsodálhassuk, tíz perccel a vége előtt Mika is védett egy hatalmasat, ezen kívül más említésre méltó esemény viszont már nem volt a meccsen. Hacsak az nem, hogy a Rúben Ribeiro helyére beállt anglo-algériai Aymen Tahar megkapta azt a hálátlan feladatot, hogy egy rég elvesztett meccsen mutatkozzon be a Boavistában. Kicsit több, mint negyed órát kapott, sok vizet nem zavart. Az Idrist váltó másik új szerzemény, a kolumbiai Cristian Cangá is játszott, ezúttal jócskán több lehetőséget kapott, mint debütálása alkalmával, a Paços Ferreira ellen. És majdhogynem ugyanolyan sokat is mutatott, mint abban a múltkori egy percben...

A lehangoló produkció ellenére rutinos középhátvédünk, Paulo Vinícius mérkőzést követő rövid értékelésében aggodalomnak nyoma sincsen:

„Két furcsa gólt kaptunk... Most két hazai mérkőzésünk jön, nyugodtak vagyunk.”

Profi hozzáállás.

Csúnya véget ért hát a Boavista nagy sorozata, de pánikra semmi okunk: az Académica is kikapott, így a coimbrai csapat maradt kiesőhelyen. Sőt, kikapott a Moreirense is, de az União és a Nacional is csak döntetlenre voltak képesek ebben a fordulóban, úgyhogy nem igazán tudott meglépni a többi kiesés ellen menekülő klub sem a veszélyzónától. Kivéve a Marítimót, amely a tökutolsó Tondela 4:3-as legyőzésével most két forduló erejéig biztosan megnyugodhat.

A Boavista legközelebb február 27-én lép pályára, a mostani szezon tökéletes középcsapatát, a Rio Avét fogadja. A Vila do Conde-i egylet 9 győzelemmel, 6 döntetlennel és 8 vereséggel, 33:33-as gólaránnyal áll a tabella 7. helyén – bízzunk benne, hogy szombaton sikerül egy kicsit elcsúfítanunk ezt a mérleget!