Sakk-matt! – szólt a Sárkány, majd szénné égette a Fekete Párducot

dragonfire.png

A címben szereplő szösszenetet nem valamelyik régi afrikai állatmeséből idéztem, hanem a vasárnapi Boavista–Porto örökrangadó ihletett meg ilyenképpen. Sajnos nemhogy egy szoros vereséggel nem úsztuk meg, bizony porig lettünk alázva. Ég a ház és a tűzoltók tehetetlenek.

Null-öt. Öt kapott gól, hazai környezetben, egy derbin. Akármekkora is a különbség a két csapat játéktudása között, ez elfogadhatatlan. De azt mondom, még öt góllal is lehet méltóságteljesen kikapni. A tegnap estében éppen ez volt a legtragikusabb, hogy egy pillanatra sem éreztem a játékosainkon azt, hogy mindent megtesznek a Boavistáért. Szégyent hoztak a címerre, a klubra, és persze a szurkolókra is. Három-négyüktől eltekintve ezek a srácok nem érdemlik meg, hogy a híres fekete-fehér sakkmintás mezt magukra öltsék.

A mérkőzés eseményeiről ezúttal csak addig a pontig fogok beszámolni, ameddig valóban érdemes vele foglalkozni. Erwin Sánchez a tőle lassan megszokottá váló 4-1-3-2-es formációban küldte pályára csapatát. Ez a felállás eddig nem igazán vált be, bár mostanra megbizonyosodtam afelől, hogy nem feltétlenül a taktikával, sokkal inkább a játékoskeret minőségével van baj. Annak nagyon örültem, hogy a nemrég a keretből is száműzött és negyedmagával átadólistára rakott Michael Uchebo visszatért a kezdőbe, mert a nigériai válogatott csatár idei vészes gólínsége ellenére is egyike azon kevés játékosunknak, akik ténylegesen megütik a Primeira Liga színvonalát. Utóbb sajnos kiderült, még az ő jelenléte is csak vajmi keveset ért.

_uma_vergonha_respeitem_o_clube_honrem_a_camisola.jpg

„Szégyen! Tiszteljétek a klubot, becsüljétek a mezt!” – üzenték a szurkolók közvetlenül a kezdőrúgás előtt a játékosoknak, utalván a csapat addigi borzasztó teljesítményére. Ha tudták volna, mi vár még rájuk aznap...

Ahogy az várható volt, a Porto kezdettől fogva igyekezett magához ragadni az irányítást, ám az első tíz percben ez csak meddő mezőnyfölényt eredményezett. Úgy tűnt, Sánchez jól megszervezte a Boavista védekezését, igazából egyik csapat sem jutott el gólhelyzetig. Aztán beütött a krach és ami a 11. percben történt, az leginkább a magyar megyei másodosztályú meccsekre emlékeztetett: André André ívelt a középpályáról a Boavista tizenhatosának előterében, Carlos Santos és Afonso Figueiredo között tökéletesen zavartalanul beinduló Héctor Herrerának, aki nyugodtan leszedhette a labdát, majd a gyakorlatilag saját maga alá vetődő Gideão mellett a kapuba gurított. 0:1.
Most komolyan, hogy lehet profi szinten ilyen helyezkedési hibát elkövetni?! Egyszerűen hihetetlen. A vétkesek közül Carlos Santost külön kiemelném, az ő vesszőfutása ugyanis csak ezután kezdődött el. Tudvalevő, hogy közel sem a világ leggyorsabb játékosa, ezen az estén viszont bántóan lassúnak, fejben szétesettnek tűnt. Olyan volt, mintha bármelyik hétvégi sörfocista hirtelen a Barcelona MSN-jével találta volna szembe magát.

A csapat védelmében annyit tudok mondani, hogy a gólt megelőző pillanatokban emberhátrányban voltunk, mivel Tengarrinhát éppen az oldalvonal mellett ápolták (később le is kellett cserélni a csapatkapitányt), csakhogy ez nem menti fel a védelmet a bődületes baki alól. Ez a jelenet ellenben előrevetítette a balszerencsénket, hisz nem Tengarrinha volt az utolsó sérültünk a meccsen. A 36. percben Brahimi a jobbhátvédünk helyéről úgy törhetett kapura, hogy a néhány pillanattal korábban egy felszabadító rúgást követően meghúzódott Nuno Henrique kínjában még mindig a földön hevert, ám erről a portisták nem voltak hajlandóak tudomást venni – szerencsére Gideão ezúttal védeni tudott. Henrique sem tudta folytatni a játékot, így az első félidő végére már kárba is veszett két cserelehetőségünk, ez pedig jelentősen befolyásolta a mérkőzés további alakulását, mivel erősen korlátozódtak Sánchez mester változtatási lehetőségei. Na, nem mintha erre akarnám fogni a kiütéses vereséget, ugyanis a padon ülők egyikétől sem lehetett csodát várni, de azért mégis komoly hátráltató tényező volt. És ezzel még nem volt vége! Döbbenetes módon a Henrique helyére becserélt Anderson Correia is megsérült a 74. percben, így a mieinknek az utolsó negyedórát tíz emberrel kellett végigjátszaniuk. Ezen a ponton kell megkérdőjeleznünk a játékosok fizikai felkészítéséért felelős stáb alkalmatlanságát betöltött munkakörükre. Lehetséges, hogy pusztán pechünk volt és a lehető legrosszabbkor jöttek ki ezek a sérülések, de őszintén szólva nem hiszek a véletlenekben.

boavista_x_fc_porto_liga_nos_2015_16_campeonato_jornada_17.jpg

A második félidő azzal kezdődött, hogy Gideão egy hatalmas védéssel meccsben tartotta a hazai csapatot. Társai igyekeztek ezt meghálálni; eljött a mérkőzés azon nyúlfarknyi szakasza, amikor elkezdtünk reménykedni az egyenlítésben. Az 51. percben Aboubakar sárga lapott kapott színészkedésért, majd rögtön az ellentámadásból Luisinho jelezte, hogy a Boavista is a pályán van. Egy perccel később Anderson Correia esett el gyanús körülmények között a Porto büntetőterületén belül, de nem kapott tizenegyest. Ezt követően a balszélen a rakétáit begyújtó Luisinhót kaszálta el Casillas, de a világbajnok spanyol kapus megúszta sárgával. A korábban Tengarrinhát váltó Renato Santos is megpróbálkozott egy távoli lökettel, ami nem talált kaput. Már-már úgy tűnt, hogy a Boavista visszajöhet a meccsbe, amikor derült égből villámcsapásként ért minket Jesús Corona (egyébként szép) gólja. 0:2.

Ami ezután történt, az kivégzés jelleget öltött. A sakkosok feladták, a Porto pedig kíméletlen volt és élt a kiütés lehetőségével. A hazai szurkolók egy csoportjánál el is szakadt a cérna, a mérkőzés vége felé volt egy kis bunyó az egyik lelátón, amit azonban hamar lerendeztek a biztonságiak. Az emóció, amit a második félidő hajrájában éreztünk, egyetlen képbe sűrítve:

already_dead.jpg

Akármekkora szégyen is érte a csapatot, nincs idő a sebek nyalogatására: szerda este újra összecsapnak a fekete párducok és a sárkányok, ismét az Estádio do Bessában, ezúttal a Taça de Portugal keretein belül. Portugália első számú kupasorozatában már a negyeddöntőknél járunk. A kupában egyébként szép hagyományokkal büszkélkedő Boavista legutóbb a 2006/2007-es kiírásban jutott ilyen magasságokba, vagyis az elmúlt évekhez képest már az eddigi szereplés is egészen jónak mondható. Továbbá nem vagyok meggyőződve afelől, hogy Erwin Sánchez nem fogja-e néhány kulcsjátékosát inkább a jelenlegi helyzetünkben sokkal fontosabb hétvégi bajnokira tartalékolni. Mindazonáltal a derbi az derbi, egy ilyen megrázó vereség után pedig nagyon kellene, hogy fűtse a revánsvágy a játékosainkat. Bízom benne, hogy valóban így van. Ellenkező esetben eláshatjuk magunkat.

RESPEITEM O CLUBE, HONREM A CAMISOLA! FORÇA BOAVISTA!

Szólj hozzá!