Hét mérkőzés, hat győzelem, egy döntetlen. Megint jó Boavista-szurkolónak lenni! Emberemlékezet óta nem rajtoltak ilyen fantasztikusan a sakkosok a bajnokságban: utoljára a 2005/2006-os szezont kezdte hét veretlenül megvívott bajnokival a csapat, még az élvonalban, de akkor három győzelem mellett négy döntetlen volt a mérleg. A képet ugyan árnyalja az, hogy a Portugál Kupából sikerült hamar kiesni, de mindenképp örömteli, hogy a fiúk végre olyan teljesítményt nyújtanak, ami teljes joggal elvárható egy Primeira Ligába igyekvő együttestől. Ha így folytatják, jövőre akár bővülhet is a trófeagyűjtemény.

Hét mérkőzés, hat győzelem, egy döntetlen. Megint jó Boavista-szurkolónak lenni! Emberemlékezet óta nem rajtoltak ilyen fantasztikusan a sakkosok a bajnokságban: utoljára a 2005/2006-os szezont kezdte hét veretlenül megvívott bajnokival a csapat, még az élvonalban, de akkor három győzelem mellett négy döntetlen volt a mérleg. A képet ugyan árnyalja az, hogy a Portugál Kupából sikerült hamar kiesni, de mindenképp örömteli, hogy a fiúk végre olyan teljesítményt nyújtanak, ami teljes joggal elvárható egy Primeira Ligába igyekvő együttestől. Ha így folytatják, jövőre akár bővülhet is a trófeagyűjtemény.

Portugál Kupa, 2. kör: Boavista–Portimonense 1:2

Szeptember végén ott hagytam abba az addig történtek összefoglalását, hogy a Portimonense elleni kupamérkőzés képében elérkeztünk az első igazi erőfelmérőhöz. Nem véletlenül fogalmaztam így, ugyanis a fénykorát az 1980-as években élt, egykoron élvonalbeli algarvei klub remekül kezdett a másodosztályban, jó esélyünk van arra, hogy jövőre újra találkozzunk velük a legjobbak között. Az osztálykülönbség ki is jött a Boavista ellen, legalábbis az első félidő első felében. Nem vacakolt sokat a Portimonense, a Boavista fiatal középpályás-során gyakorlatilag átgázoló vendégek a 20. percre máris kétgólos előnyben voltak. Petit gyorsan reagált, fél órányi játék után a nem sokat mutató Samu helyére a rutinosabb Rui Gomest állította, ezzel sikerült valamelyest megszilárdítania a középpályát, a játék pedig kiegyenlítettebbé vált. A második félidő kezdetén 10 emberre fogyatkozott a Portimão-i csapat (Ivo Nicolau kétszer is kezezésért kapott sárgát), Petit pedig nem habozott kockáztatni: Théo Mendy és Li Juanji pályára küldésével egy jóval offenzívabb felfogású szerkezetre váltott, mint amivel kezdett. Théo a 60. percben büntetőt harcolt ki, amit Fary higgadtan értékesített, egyenlítenie azonban már nem sikerült a Boavistának, így idén a második kör jelentette a végállomást a kupában.

Campeonato Nacional Seniores, 4. forduló: Boavista–Amarante 2:1

A bajnokság negyedik fordulójában egy elég gyenge színvonalú mérkőzést játszottunk az Amarantéval. Ezen a meccsen is hamar beszedtünk egy gólt: André Azevedo a 10. percben vezetéshez juttatta a vendégeket. Alig tíz perc múlva Cardosót kiállították az Amarantéból, így a Bessa-stadion közönsége azt gondolhatta, innen könnyű dolga lesz a sakkosoknak. Hát nem lett az, mivel az első félidőben összesen két tiszta gólhelyzetet sikerült kialakítani a bunkerfociba átálló vendégek ellen, azok pedig kimaradtak... Végül a pontrúgások döntöttek: Fary egy szögletet követően egyenlített az 54. percben, a győztes gólt pedig Miguel Cidnek sikerült bevágnia szabadrúgásból a 88. minutumban.

CNS, 5. forduló: Perafita–Boavista 0:2

Pusztán a tabellára pillantva, illetve a két klub közelmúltját elnézve nem tűnhetett túl nagy kihívásnak a sereghajtó elleni mérkőzés, az összecsapás helyi jellegét, valamint azt a tényt tekintve, hogy az FC Perafita milyen jó kapcsolatokat ápol az FC Portóval (a két klub címere és meze csaknem megegyezik), máris afféle ál-derbivé nőtte ki magát az esemény. Ez a hazai szurkolóknál jóval nagyobb létszámban megjelent boavisteirók jelenlétén is érződött, akik a meccs végén aztán jókedvűen buliztak a Perafita klubházában. Volt okuk rá, mert a mérkőzést gyakorlatilag végig irányítva, Li szépen eltalált lapos lövésével és Zé Manuel közeli találatával magabiztosan nyerte a Boavista. A meccs 55 percbe sűrítve itt megtekinthető, aki viszont csak a gólokra kíváncsi azoknak íme, az összefoglaló:

CNS, 6. forduló: Boavista–Gondomar 1:0

A bajnokság hatodik fordulójában a Gondomart fogadtuk az Estádio do Bessában. A beszámolók szerint a kék-sárgákkal egy kifejezetten pörgős, jó iramú meccset játszott a Boavista. Mindkét oldalon bőven voltak lehetőségek a gólszerzésre, s ezen még az sem változtatott, hogy tőlünk Juliánt a 60. percben kiszórta a játékvezető. A sok helyzet ellenére csak egy tizenegyesgólt láthattak a nézők, azt pedig a nem sokkal azelőtt becserélt João Beirão lőtte a 85. percben, ezzel nyert a Boavista.

CNS, 2. forduló: Boavista–Freamunde 1:1

Október 23-án egy második fordulóból elhalasztott mérkőzést pótolt a Boavista és a Freamunde. Ez volt ebben a szezonban az első meccs, amit a BS-TV-nek köszönhetően élőben nézhettem. A két éllovas összecsapása izgalmas programnak ígérkezett, ám pechemre egyik csapat sem akart nagyot kockáztatni és végeredményben igazságosnak mondható 1:1-es döntetlen született. A gólszerzők Carraça, illetve Joel voltak.

CNS, 7. forduló: Vila Flor – Boavista 2:3

Múlt héten Portugália észak-keleti sarkába, az inkább az olívaolajáról, mintsem a focicsapatáról elhíresült, mintegy 7700 lelkes Vila Florba látogatott a Boavista. A faluban nagyon készültek a neves ellenfél érkezésére, a helyi klub külön promóvideót is készített az alkalomból, és hát a focisták is jól odatették magukat. Kétségkívül nehezebben sikerült legyűrni a Vila Flort, mint ahogyan arra számítani lehetett, szerencsénk is volt (ki ne hagyjátok a mindent eldöntő félpályás öngól megtekintését a lenti videóban!), de éppen az mutatja, mennyit fejlődött a Boavista, hogy most már rossz játékkal is képes nyerni.

A mai nap pedig már az elfeledett portói derbiről szól, ami ezúttal paradox módon nem Porto városában lesz lebonyolítva, hanem néhány km-rel északabbra, Maiában: Salgueiros–Boavista a dallamos nevű Estádio Professor Doctor José Vieira de Carvalhóban (amit valószínűleg még a helyiek is inkább csak városi stadionnak hívnak). Legközelebb ennek a beszámolójával érkezem.

A képekért továbbra is köszönet a Boavista até Morrer... blognak!