Szerdán a Boavista számára is megkezdődik a 2010/11-es bajnoki szezon. Az "is" kitétel azért szükséges, mert a Boavista ellen kezdő Cesarense kivételével már mindegyik csapat túl van az első fordulón. Na, de erről majd a következő posztban, előbb tekintsünk vissza az elmúlt évadra!

Tavaly október végén ott fejeztem be a 2009/2010-es szezon addigi történéseinek taglalását, hogy szégyenszemre már az első körben búcsúztunk a Portugál Kupából egy negyedosztályú csapat ellen, a bajnokságban pedig két döntetlen és egy Ribeirão elleni vereség után újra feljövőben voltunk, köszönhetően a Vieira és a Gondomar elleni győzelmeknek. Utóbbi győzelem értékét növelte, hogy a hazai pálya sem volt teljesen hazai, hiszen a Bessa-stadion gyepcseréje miatt a mérkőzés a matosinhosi Estádio do Marban lett lejátszva.

Két idegenbeli fellépés következett, és mindkettőt 2:1-re veszítettük el, így a csapat visszaesett a tabella alsó régiójába. Október 21-én - még mindig az Estádio do Marban - az AD Lousadát fogadtuk. Fordulatos mérkőzésen a vendégek diadalmaskodtak 3:2-re, hármasra nyújtva ezzel a Boavista vereségsorozatát. Ekkor már kezdtek komolyan aggódni a boavisteirók, pedig a klubtörténet elmúlt fél évszázadának bizonyára legpocsékabb sorozatának még korántsem volt vége...
Egy sima 3:0-ás zakó következett Lorderóban, majd Paredesből is pont nélkül távoztunk. Karácsony előtt visszatérhetett a csapat a felújított, műfüves borítást kapó Estádio do Bessába. Az ötmeccses vereségsorozatot sikerült is megtörni, a nyeretlenségi azonban tovább húzódott, miután csak egy gólnélküli döntetlent sikerült kiharcolni a Moreirense ellen. Igaz, megjegyzendő, hogy ez nem is számított olyan rossz eredménynek a zöld-fehér sakkmintás mezben játszó Moreira de Cónegos-i alakulat ellen, amely már ekkor kimagaslott a mezőnyből és az aranyérem legfőbb esélyesévé lépett elő.
Az új év első mérkőzésén a Lusitânia Lourosánál vendégeskedett a BFC. Sokáig úgy tűnt, hogy a Lourosa otthon tartja a három pontot, azonban Diogo Fonseca a 94. percben döntetlenre mentette az eredményt.
A Boavistának végül a 14. fordulóban, hazai pályán, a Padroense ellen sikerült megtörnie gyalázatos, hét mérkőzéses nyeretlenségi sorozatát. Nem volt egyszerű, egészen a 86. percig 0:0 állt az eredményjelzőn, aztán viszont jött Marcão, majd a hosszabbításban Paulo Campos tette fel a pontot az i-re.

A következő fordulóban azonban a bragai Merelinense otthonában újra vereséget szenvedett a Boavista, így a bajnokság felénél járva még a kiesés réme is fenyegette a sakkosokat. Az már csak a bajnokság szerencsés kimenetelének volt köszönhető, hogy a tabella olyan szoros volt, hogy ahány pont elválasztotta a Boavistát a kieséstől, annyival volt távol az előkelő 5. helytől is. A feljutási álmokról mindenesetre már rég lemondhattunk, az új cél a bennmaradás bebiztosítása lett. Hát nem ismerős valahonnan ez a szituáció?...

Santo Tirsóban folytattuk a bajnokságot, ahonnan megint vereséggel távoztunk, majd egy érdekes mérkőzés következett a Vizela ellen. Tudniillik a Vizela volt az a csapat, amelyik a Boavistához hasonlóan nagy mélyrepülésbe kezdett az elmúlt években, hiszen mikor a mi sakkosaink utolsó szezonjukat töltötték az élvonalban, akkor a kék-fehérek bronzérmesek lettek a másodosztályban és a következő szezonban az élvonalból kizárt Boavistával együtt joggal pályázhattak a feljutásra. Aztán egészen másképp alakult a történet. 2009-ben a Boavista és a Vizela is búcsút inthetett a második ligának, igaz, az egyébként 10. helyre befutó vizelaiak ezt annak köszönhették, hogy bundaügybe keveredtek és az egyébként is utolsó helyen végző Gondomarral együtt kizárták őket. A harmadosztály északi csoportjában aztán megint egymásra talált e három csapat. A különbség az volt hármójuk között, hogy a Vizela és a Gondomar feljutásra esélyeshez méltóan teljesített, a Boavista viszont korántsem... Ennek megfelelően a Bessa-béli összecsapáson is a Vizela szerezte meg a vezetést, mégpedig elég korán, a 8. percben. Fonseca volt megint a megmentő, az ő találatával a szeptemberi első mérkőzéshez hasonlóan megint 1:1-es döntetlent sikerült kiharcolni a jó szezont produkáló, a végén bronzérmet nyerő kék-fehérek ellen.

A folytatásban nem tudtunk visszavágni a Ribeirãónak az őszi vereségért, 0:0-ra végzett egymással a két csapat. Majd jött a 19. fordulóban a Vieira elleni mérkőzés, amelyen csattanós pofont adtunk a már a negyedosztályú szereplést emlegetőknek: Diego Fonseca mesterhármasával 3:0-ra vertük ellenfelünket. A létfontosságú győzelem láthatóan feldobta a csapatot, a tavaszi fordulókban egy teljesen más Boavistát láthattunk, mint az ősszel. Gondomarból Nuno Lopes góljának köszönhetően hoztuk el a három pontot, majd következett a Vianense elleni 2:0-ás és a Sporting Espinho elleni 2:1-es győzelem. A négy győzelmes "tavaszi hadjáratnak" az AD Lousada botrányos körülmények között vetett véget, majd gólzáporos meccsen kikaptunk az Aliados Lordelótól is 2:4 arányban.

Következett a Paredes elleni hazai találkozó, melyen a szezon két legjobbja, Fonseca és Nuno Lopes lettek megint a nyerőemberek, az ő góljaikkal sikerült újra diadalmaskodni, 2:1-re.
A 27. fordulóban a négy mérkőzéssel a bajnokság befejezése előtt már bajnok Moreirenséhez látogattunk, ahol csak asszisztálni tudtunk a hazaiak bajnokavatási ünnepségéhez, egy 4:1-es vereséggel mehettünk haza.
Hazatérve a Bessába 3:1-re intéztük el a Lourosát, egy héttel később pedig 2:2-es döntetlent értünk el a Padroense vendégeként.

A zárófordulóra nagyon készültek a klubnál. Amint arról be is számoltam, a Merelinense elleni bajnokit a BFCTV jóvoltából élőben nézhettük a neten, és hát nagy volt a fogadkozás, mindenképpen győzelemmel szerettek volna búcsúzni a játékosok ettől a remek tavaszi idénytől, s egyben a szezontól. Pedro Ribeiro tizenegyesgóljával sikerült is megnyerni a meccset, így sikerült szépen zárni a 2009/10-es szezont, melynek végén minden kezdeti nehézség ellenére a 7. helyen végeztünk.

Tabella:

Hogy mit várok a következő idénytől? Egy ekkora klub esetében nem is lehet kérdéses, csakis a feljutásért való harc az elfogadható cél. Ugyanakkor a realitások talaján maradva én már annak is örülnék, ha az idei 7. helyezésnél előrébb tudnánk végezni, valamint, ha jövőre nem adnánk el minden kulcsjátékosunkat, és megkezdenénk egy olyan csapat építését, amely két-három év múlva jó eséllyel célozhatja meg az aranyérmet.

FORÇA BOAVISTA! FORÇA MÁGICO XADREZ!!!