Olá a todos, újra itt vagyok! Amíg a blogom takaréklángon égett szeptemberben, addig a Boavista két kiadós vereség közé ékelt sikeres időszakon esett át. Úgy is mondhatnánk, hogy végre felvettük a Primeira Liga ritmusát. A válogatott mérkőzések miatti bajnoki szünetet kihasználva a következő hét folyamán három részes sorozatban idézem fel a történteket, két hét múlva pedig reményeim szerint már ismét naprakész hírekkel fogok tudni jelentkezni. Vágjunk bele!

Olá a todos, újra itt vagyok! Amíg a blogom takaréklángon égett szeptemberben, addig a Boavista két kiadós vereség közé ékelt sikeres időszakon esett át. Úgy is mondhatnánk, hogy végre felvettük a Primeira Liga ritmusát. A válogatott mérkőzések miatti bajnoki szünetet kihasználva a következő hét folyamán három részes sorozatban idézem fel a történteket, két hét múlva pedig reményeim szerint már ismét naprakész hírekkel fogok tudni jelentkezni. Vágjunk bele!

Kiábrándító vereség

Előző bejegyzésemben azt találtam írni, hogy a védelem rendben van, már csak gólokat kéne lőni. A Benfica ellen látottak alapján ugyanis tényleg az lehetett az ember érzése, hogy egy gyengébb képességű csapat ellen már lehet keresnivalónk az első osztályban. Éppen emiatt ért váratlanul az, ahogyan a Boavista szeptember elsején beleszaladt a késbe a Rio Ave otthonában. Ha a Braga elleni szezonnyitón kapott pofonra azt mondtuk, hogy kijózanító hatású volt, akkor a Vila do Condében kapott négyes valóságos detoxikáció volt. Tipikusan olyan mérkőzés volt, amely után azt szokás mondani, hogy ki szabad kapni, de nem így. Nem a négy beszedett gól volt sokkoló, hanem az a kilátástalan, ötlettelen labdakergetés – focinak nem mondanám –, amit a Boavista produkált.

Több kérdés is felmerült bennem a fiúk szenvedését elnézve. Mit keres még mindig a kapuban Dany Monllor? Egyébként is bizonytalan szerencsétlen argentin, ráadásul érdekes módon mindhárom eddigi meccsén kapott egy távoli gólt. Mentségére szóljon, hogy ezúttal még a hibáival együtt is a csapat legjobbja volt. Miért a (már bocsánat) fogalmatlan Anderson Correiával végeztetünk el minden pontrúgást? A beadásai pontatlanok, a lövései veszélytelenek. Tényleg nincs nála jobb technikával megáldott játékos a csapatban?! Miért kell minden meccsünkön begyűjtenünk egy piros lapot? Az első fordulóban Ervõest, a másodikban Bobót, ezúttal Lucast küldték idő előtt zuhanyozni. Miért vétünk hátul mindig olyan idegörlő hibákat, amelyek a hazai megyei másodosztályt idézik? Az újonnan szerződtetett támadóink közül a tök ismeretlen Leozinho csereként pályára lépett, ellenben a nemzetközi rutinnal is rendelkező Quincy Owusu-Abeyie még a keretben sem volt ott – miért? A ghánai válogatott mellőzése különben a következő fordulókra is beszédtémát szolgáltatott. Végül, de nem utolsósorban, amire a leginkább kíváncsi volnék: hova tűnt a Petit regnálása alatt a harmadosztályban a csapatra még oly' jellemző hajtás, a meg nem alkuvó mentalitás?

Talán felesleges volt nyáron szélnek ereszteni a harmadik vonalban szerepelt keret nagy részét, ugyanis amit három forduló alatt láttunk a Boavistától, azt a tavalyi csapatával is elérte volna... Úgy tűnt, nemhogy a topcsapatokkal, de a középmezőnnyel szemben is óriási lemaradásban vagyunk.

Ború után derű

Portóban mintha meghallották volna az elégedetlenkedéseimet, az Académica ellen készülő csapat keretében több változást is eszközölt Petit mester és stábja. A negyedik fordulóra Monllor kikerült a kapuból és ebben a szezonban először Mika, a 2011-es kolumbiai U20-as világbajnokság hőse állhatott a gólvonal elé. Az eltiltott Lucas helyét a védelem tengelyében az a Carlos Santos vette át, aki addig még nem kapott lehetőséget az élvonalban, pedig a Boavista egyik alapembere volt az elmúlt két idényben. A középpályára visszatért a Rio Ave elleni találkozót érthetetlen módon a cserepadról végignéző Brayan Beckeles – valószínűleg rádöbbentek a klubnál, hogy a mi helyzetünkben luxus jegelni a legjobb játékosunkat. Ami a tartaléksort illeti, először lett élvonalbeli mérkőzésre nevezve a fiatal kínai támadó, Vej Sihao (aki aztán olyan jól teljesített, hogy az FC Porto elleni derbin is játszhatott), valamint érdekesség, hogy a cserepadon Mamadou Ba, Idris Mandiang, Yoro Ly és Fary Faye személyében négy szenegáli játékos is helyet foglalt.

Szerencsére a mérkőzés sem olyan mederben folyt, mint az előző. Saját közönsége előtt a Boavista megpróbált irányítani, és bár ez nem igazán sikerült, mivel meglehetősen kiegyenlítettek voltak az erőviszonyok, már önmagában az dicsérendő, hogy felvállaltuk a támadófocit. Tipikus egygólos meccs volt, kevés igazán nagy gólhelyzettel, érezhető volt, hogy aki megszerzi a vezetést, az valószínűleg a három pontot is bezsebeli. Az első félidőben Christian Pouga előtt adódtak a Boavista legnagyobb lehetőségei: a kameruni csatár két egymást követő nagyon hasonló szituációban fejelt kapu mellé, mindkétszer Zé Manuel szabadrúgását követően. Ha már szabadrúgások: ugye, hogy nem csak Correia tudja elvégezni ezeket...? A gólra a második félidő kilencedik percéig kellett várni, amikor egy bal oldali beadásra Vej és Beckeles is érkezett középen, ám egyikük sem ért a labdához, viszont az előlük felszabadítani igyekvő Richard Ofori a saját hálójába vágta a játékszert. Nem feltétlenül ilyennek álmodtuk meg, mindenesetre megszületett a Boavista legújabb élvonalbeli korszakának első gólja, ami lélektanilag nagyon jól jött a fiúknak. A mérkőzés hátralévő részében inkább az Académica veszélyeztetett, de a coimbraiaknak alig volt kapura tartó lövésük. Ami dolga akadt Mikának a kapuban, azt könnyedén megoldotta. A svájci születésű hálóőr különben nemcsak ezen a meccsen, de a későbbiekben is magabiztosságot sugárzott. Úgy vélem, az ő kapuba állításával egy nagyon fontos láncszem került a helyére.

A lefújást követően lehetett ünnepelni: a Boavista hat év után aratott ismét győzelmet a Primeira Ligában! A csapat elmozdult a tabella legaljáról, a szurkolók pedig elkezdtek bizakodni abban, hogy kedvenceik ezután képesek lesznek kiharcolni egy jó eredményt a következő fordulóban is. A Sárkány Stadionjában. Az FC Porto ellen. A derbin...!

(Folyt. köv.)