Idegenben jó az iksz! – Szeptemberi visszatekintő, 2. rész

Az Académica elleni első győzelmet követően a Boavista játékosai és szurkolói nagy izgalommal várták a Primeira Liga 5. fordulóját, amelynek rangadója a hat év után újra megrendezett FC Porto elleni városi derbi volt. Három nappal később pedig egy lisszaboni kupameccs is várt a fekete párducokra. Szeptemberi visszatekintő sorozatom második részében ez a két mérkőzés kerül terítékre.

Az Académica elleni első győzelmet követően a Boavista játékosai és szurkolói nagy izgalommal várták a Primeira Liga 5. fordulóját, amelynek rangadója a hat év után újra megrendezett FC Porto elleni városi derbi volt. Három nappal később pedig egy lisszaboni kupameccs is várt a fekete párducokra. Szeptemberi visszatekintő sorozatom második részében ez a két mérkőzés kerül terítékre.

 

Dérbi da Invicta: Idegenben jó az iksz!

Hat hosszú esztendő után a legyőzhetetlen város visszakapta a derbijét: szeptember 21-én ismét egymásnak feszültek a sárkányok és a fekete párducok, vagyis az FC Porto és a Boavista. Hogy melyik egylet várhatta nagyobb önbizalommal a találkozót, az nem is lehetett kérdés. Minden derbi előtt szokás elmondani, hogy az ilyen mérkőzéseken nem számít a tabellán elfoglalt helyezés vagy a csapatok addig mutatott formája, mert bármi megtörténhet. Ez általában tényleg így van, ám a Porto–Boavista leosztás mindig is Dávid és Góliát harcához volt hasonlatos – azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy esetünkben Dávidot általában jól elkalapálták... Nem árt tudni, hogy a Boavista derbigyőzelmeinek döntő többségét otthon, a Bessában aratta. Az FC Porto pályaválasztásával eddig 51 derbit rendeztek és ezek közül 44-et meg is nyertek a kék-fehérek; 5 döntetlen mellett mindössze 2, azaz kettő (!) alkalommal hagyta el győztesen a pályát a Boavista. Szinte hihetetlen, de a sakkosoknak csak 42. nekifutásra, 1998 őszén sikerült először nyerniük az FCP otthonában, ami akkor még a híres Estádio das Antas volt.

Jó sokáig kellett várni a következő sikerélményre is, ami viszont emlékezetesre sikeredett: 2004 novemberében a zöld-foki-szigeteki Cafú 90. percben lőtt góljának köszönhetően a Boavista lett az első csapat, amelyiknek sikerült győznie az új sárkánybarlangban, az Estádio do Dragãoban – úgy, hogy egy héttel ezt megelőzően a Sporting 6:1-re páholta el Jaime Pacheco fiait. Ez a győzelem egyébként remek példája volt annak, hogy mennyit számít egy derbidiadal, hiszen akkora lendületet adott a Boavistának, hogy az a következő hat meccsén veretlen maradt.

A két csapat legutóbbi Dragão-béli találkozásakor, még 2007-ben Lisandro López volt a nyerőember, az ő duplájával nyertek 2:0-ára a hazaiak. Érdekesség, hogy a Porto mai játékosai közül Helton és Quaresma is pályára lépett azon a mérkőzésen, a Boavista labdarúgói között pedig, bár ezen a meccsen pont nem kapott szerepet, de már akkor is ott volt Fary Faye. Mi több, a szenegáli akkor már négy éve a sakkosokat erősítette...

No, ennyit a múltról, ugorjunk vissza a közelmúltba jelenbe! Amennyiben a statisztikák nem lettek volna elég baljóslatúak, a derbit sérülések vagy eltiltás miatt kihagyók létszáma tényleg komoly aggodalomra adott okot. Pouga, Bobô, Julián, Quincy, Ancelmo és Fábio Ervões távollétében Petit kénytelen-kelletlen egy teljesen felforgatott, klasszikus csatár nélküli, rendkívül defenzív felállású kezdő tizenegyet küldött csatába. Ezen felül a stadionra zúduló vízözön is szó szerint borússá tette az összképet. Olyannyira, hogy a mérkőzés némi késéssel kezdődött, mivel Jorge Ferreira játékvezető és segítői nem voltak megbizonyosodva arról, hogy a gyep alkalmas-e a játékra. Aztán a két klub képviselői meggyőzték őket, így 31 209 néző nagy örömére végül is nem maradt el a derbi.

Ahogy az várható volt, Porto-rohamokkal indult a mérkőzés, de a Boavista szerencsésen túlélte ezt a kritikus periódust: Jaszin Brahimi lövését Mika könnyedén hárította, majd egy kettő a kettő elleni szituációban Cristian Tello ígéretes passza akadt el egy tócsában, végül a csodagyerek Rúben Neves zseniális lökete landolt nem sokkal a kapunk mellett. A 25. percben azután úgy tűnt, hogy fordulhat a kocka, mivel Anderson Correiával szembeni belépője miatt Maicont azonnali pirossal büntette a bíró, így a Porto emberhátrányba került. Petit gyorsan reagált a szituációra és Carlos Santos helyett Britót küldte a pályára, vagyis védő helyett csatárt. Ennek ellenére továbbra is a Porto irányított, de nagy helyzetük csak egy adódott a félidőből hátralévő időben: a 35. percben Mika óriási bravúrral hárította Jackson Martínez fejesét, majd a kipattanót Tello laposan mellé lőtte. A Boavista lehetőségeire az első játékrész hajrájáig kellett várni: előbb Anderson Carvalho bombázott messziről Andrés Fernández kapuja mellé, később Zé Manuel nagyszerű keresztlabdája után Correia, nyakán a gólvonalról kirohanó Fernándezzel, óriási helyzetben tévesztett célt.

A második félidő nem hozott sok változást a játék képébe, továbbra is a Porto volt mezőnyfölényben, a Boavista pedig jóformán csak a kontrákra alapozott. Tello, Brahimi, Jackson és Héctor Herrera tehettek volna a legtöbbet azért, hogy ne maradjon a gól nélküli döntetlen, ám egyikük sem járt sikerrel. Az utolsó bő negyedórára beszálló Quaresma sem tudott csodát tenni, csak egy különben élményszámba menő rabonás beívelést tudott felmutatni. A Boavista részéről csak Mikát tudom kiemelni: hálóőrünk nem véletlenül lett a mérkőzés legjobbjának választva. A végén maradt a 0:0, aminek egyértelműen mi örülhettünk jobban, a meccs presztízsértékén túl már csak azért is, mert végre megmutattuk, hogy a nagyok ellen is képesek vagyunk jó eredményt elérni. Azért tegyük hozzá: kis szerencsével.

Visszavágó február 22-én a Bessában!


Lisszabonban sosem könnyű...

„Lisszabonban sosem könnyű nyerni, ráadásul a fiúk csak két napot pihenhettek a derbi után” – kezdeném a mondandómat, ha egy Benfica, Sporting vagy Belenenses elleni mérkőzésről írnék, ám mivel a portugál főváros ötödik számú egyesületéhez, az Orientalhoz látogattunk a Ligakupa keretein belül, ráadásul Petit a komplett cserecsapatot jelölte a kezdőbe, ezért nem teszem. Inkább ejtek pár szót ellenfelünkről, hiszen az Oriental valószínűleg teljesen ismeretlen a hazai futballbarátok előtt. Ha már fentebb úgy rangsoroltam a klubot, mint Lisszabon ötödik számú egyesülete, akkor gyorsan kiegészítem annyival, hogy a főváros negyedik csapataként az Atlético Clube de Portugalt szokás számon tartani, amely 1977-ig bezárólag 24 szezont töltött az élvonalban, illetve jogelődje, a Carcavelinhos 1928-ban a régi, kuparendszerű országos bajnokságot (a mostani Portugál Kupa elődjét) is megnyerte. Az 1946-ban alapított Clube Oriental de Lisboa néhány harmad- és negyedosztályú bajnoki címet leszámítva nem büszkélkedhet sok mindennel. Már az is nagy szó, hogy a gárda 1989 után idén visszajutott a második vonalba. Ellenben a különböző szakosztályain sportoló mintegy 5000 tagja a klubot kétségkívül Lisszabon és az ország legjelentősebb sportkörei közé emeli.

Magáról a meccsről közvetítés hiányában csak annyit tudok, amennyi információt a weben sikerült összeszednem róla. A Boavistában lehetőséget kaptak a szezonban eddig keveset vagy egyáltalán nem játszók, így például Mamadou Ba kapus, Pedro Costa és Afonso Figueiredo a védelemben, Ancelmo a középpályán, a jó öreg Fary pedig a csatársorban. Az Oriental ezzel szemben a legjobb tizenegyével állt fel és mint később kiderült, nem is olyan gyenge ez a csapat, mint amilyenre talán számítottak a sakkosok. Némi meglepetésre nemhogy kihúzták gól nélkül a lisszaboni bordó-fehérek, de végig méltó ellenfelei voltak a pályán a Boavistának, sőt voltak periódusok, amikor kifejezetten jobbak voltak a portóiaknál. A gól nélküli döntetlen tehát végeredményben hízelgő volt a Boavistára nézve, egyben arra is figyelmeztetett, hogy a visszavágón nem szabad félvállról venni az Orientalt. Már, ha egyáltalán el akarunk érni valamit a Ligakupában, mert ez a sorozat azért Portugáliában sem arról híres, hogy véresen komolyan vennék.

Mindenesetre az Orientalnál érthető módon elégedettek voltak az eredménnyel, a klub hivatalos facebook-oldalán a szezon legjobb teljesítményeként értékelték.

„Nagyon stabilak és egységesek voltunk védekezésben, nagyszerű volt a csapat mentalitása. Támadásban sikerült zavarokat okoznunk az ellenfél védelmében és elég sok gólhelyzetet dolgoztunk ki. Azt hiszem, az egész mérkőzés során a Boavista fölé kerekedtünk” – nyilatkozta Tiago José Mota, a hazaiak egyik legjobbja.

„Úgy éreztük, a mérkőzés irányítása a mi kezünkben volt, gólokat lőhettünk és nyerhettünk volna. Annak ellenére, hogy a győzelem volt a célunk, az, hogy nem kaptunk gólt, jó helyzetbe hozott minket a visszavágóra” – tette hozzá az Oriental hetese.

Nos, én azért nagyon remélem, hogy a november 16-i visszavágót követően nem kell majd meglepetésről beszámolnom...

 

(Fényképek: zerozero.pt, oriental.pt)

Szólj hozzá!