Majdnem 12 évvel azután, hogy hivatalos mérkőzésen utoljára találkoztak, a Salgueiros – nevében immár a 08 szuffixumot viselve – ismét a Boavistát fogadta egy portói derbi keretében. A portugál harmadosztályú bajnokság C-csoportjának szombati slágermérkőzésén egy régi rivalizálás kelt új életre. Egy rivalizálás, mely a nehéz idők során barátságossá vált. Egy portói derbi, mely Porto határain túlra szorult.

2001. december 1-jén az akkor bajnoki címvédő, BL-ben vitézkedő Boavista látogatott az azóta lerombolt Estádio Engenheiro Vidal Pinheiróba, ahol 1:1-es döntetlent játszott a Salgueirossal. Negyedórányi játék után Erwin Sánchez büntetőből vezetést szerzett a sakkosoknak, de Toy a 82. percben döntetlenre mentette a meccset. Az áprilisi visszavágón 2:1-re győzött a Boavista az Estádio do Bessában, a szezon végén pedig kis híján megvédte bajnoki címét. A Salgueiros ezzel szemben kiesett az élvonalból és soha nem is tért vissza oda.

Majdnem 12 évvel azután, hogy hivatalos mérkőzésen utoljára találkoztak, a Salgueiros – nevében immár a 08 szuffixumot viselve – ismét a Boavistát fogadta egy portói derbi keretében. A portugál harmadosztályú bajnokság C-csoportjának szombati slágermérkőzésén egy régi rivalizálás kelt új életre. Egy rivalizálás, mely a nehéz idők során barátságossá vált. Egy portói derbi, mely Porto határain túlra szorult.

2001. december 1-jén az akkor bajnoki címvédő, BL-ben vitézkedő Boavista látogatott az azóta lerombolt Estádio Engenheiro Vidal Pinheiróba, ahol 1:1-es döntetlent játszott a Salgueirossal. Negyedórányi játék után Erwin Sánchez büntetőből vezetést szerzett a sakkosoknak, de Toy a 82. percben döntetlenre mentette a meccset. Az áprilisi visszavágón 2:1-re győzött a Boavista az Estádio do Bessában, a szezon végén pedig kis híján megvédte bajnoki címét. A Salgueiros ezzel szemben kiesett az élvonalból és soha nem is tért vissza oda.

Azóta mindkét klub igazi pokoljáráson ment keresztül. A Boavista sztorija ismerős: financiális megroppanás, kizárás, másodosztály, kiesés, harmadosztály. A Salgueiros még rosszabbul járt: beütött a krach, a klub elveszítette stadionját, végül 2005-ben megszűnt a focicsapat is, hogy aztán Salgueiros 08 néven ujjáalakulva legalulról kezdjenek mindent újra. Ajánlott olvasmány: A poraiból feltámadott, hontalan portói kiscsapat sikersztorija.

A jelen szerencsére fényesebb. A Boavista azontúl, hogy a zöldasztal mellett kiharcolta a visszatérést az élvonalba, a derbi előtt hat győzelemmel és egy döntetlennel a tabella élén állt, a negyedosztályból frissen feljutott Salgueiros pedig három-három győzelmével és vereségével, valamint egy döntetlenével stabil középmezőnybeli tagnak mondhatta magát.

Ami az előzetes esélylatolgatásokat illeti, az aktuális formák alapján a mérleg nyelve inkább a Boavista felé billent, a korábbi összecsapások statisztikái viszont mást mutattak. Hazai pályán lejátszott derbijein a Salgueiros 32 győzelmet aratott, emellett 11 döntetlen született; a Boavista 19 alkalommal távozott győztesen Paranhosból.

A Salgueiros régi otthona, az Estádio Engenheiro Vidal Pinheiro

Ha már itt tartunk, álljunk meg egy szóra ennél a „hazai pálya” kifejezésnél! Ahogy a fentebb ajánlott bejegyzésben olvashattátok, a Salgueiros eredeti székhelye a Porto központjától északra fekvő Paranhos nevű kerületben volt, ám stadionjuk lebontása után innen költözniük kellett. A külvárosban, Matosinhosban, közelebbről annak Senhora da Hora, később Padrão de Légua nevű részein leltek új (bérelt) otthonra. Porto és Matosinhos földrajzi elhelyezkedését nagyjából úgy kell elképzelni, mint Buda és Érd, vagy Pest és Budakalász viszonyát. Idén Matosinhosból is továbbálltak és kicsit északabbra, Maia városában játsszák hazai meccseiket. Ez ugyan még mindig csak egy kb. negyedórás autóutat jelent Portótól, ám ténylegesen már nem mondható portóinak a helyszín, hiszen az bőven a város határain kívül helyezkedik el. Ez adta a mostani rangadó egyik különlegességét: egy portói derbi, Portón kívül.

További érdekesség, hogy játékosként mindkét csapat vezetőedzője ott volt a bevezetőben említett 2001-es összecsapáson. Igaz, a meccset végigjátszó Petit-vel ellentétben az egykori salgueirista jobbhátvéd, Sérgio Ribeiro nem nevezett cserejátékosként csak a lelátóról izgulhatta végig a találkozót. Ribeiro egyébként a szezon elején azt a Filipe Gouveiát váltotta a Salgueiros kispadján, aki Petit-hez hasonlóan 2001-ben ugyancsak Boavista-kerettag volt. Mi több, az akkoriak közül Frechaut még mindig a sakkosokat erősíti!

A derbi presztízsét hűen tükrözi, hogy még az RTP stábja is jelen volt a meccsen.

Maga a mérkőzés sajnos nem felelt meg a várakozásoknak, amihez nagyban hozzájárult a borús, esős időjárás és az ezzel összefüggésbe hozható rossz minőségű talaj. A dagonyázás eleinte inkább a Salgueirosnak kedvezett, mivel a technikásabb és jobb játékerőt képviselő Boavista alig került gólhelyzetbe – más kérdés, hogy a házigazdák sem. Aztán az első félidő derekán derült égből villámcsapás módjára majdnem a vörösök szereztek vezetést: Pedrinho eresztett el egy távoli bombát, de a labda a keresztlécen landolt. Nem sokkal később a másik 10-es, Bobô révén került előnybe a Boavista: a tavaly még a Vasast erősítő brazil csatár egy szögletet követően fejelt gólt.

Fordulás után sem változott sokat a játék képe, bár a Boavista az előny birtokában erőteljesen behúzta a kéziféket. Az ennek köszönhetően feljavuló Salgueiros a 65. percben Horácio góljával egyenlíteni tudott, és ezután Petit hiába cserélt be támadó felfogású játékosokat (Li Juanjit, Luís Nevest és Faryt), a Boavista már nem tudta a maga javára fordítani az eredményt a hátralévő időben. Így aztán egy kevésbé látványos, inkább harcosnak mondható találkozó végén igazságos döntetlen született. Ezzel a Boavista továbbra is veretlen és maradt a tabella élén (holtversenyben a Freamundéval), a Salgueiros pedig őrzi középmezőnybeli tagságát.

Mindkét együttes különösen büszke lehet szurkolótáborára, a barátságtalan időjárás ellenére ugyanis szép számban voltak jelen a Vieira de Carvalho Stadionban. A két tábor (és úgy általánosságban a két klub) barátságos viszonyát különben jól példázta az a jelenet, amikor a vendégek a szokásos „Boavista, Boavista, clube do meu coração / Para o ano está de novo na primeira divisão!” rigmus helyett annak egy Salgueirost éltető átiratára zúdítottak rá:

„O Salgueiros, o Salgueiros,
Clube do Garrafão,
Para o ano está de novo
Na terceira divisão!”

A két csapat rivalizálása a hasonlóan hányattatott időkben bizony barátságossá lett. Halkan hozzáteszem, hogy igazság szerint soha nem is volt olyan ellenséges, mint a mieink FC Portóval való kapcsolata. A Boavista például két éve részt vett, sőt otthont adott a Salgueiros centenáriumi tornájának, akik ezt idén viszonozták és játszottak egy meccset a Boavista alapításának 110 éves évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen.

A bajnokság alapszakaszában, január 19-én egyszer még biztosan találkozni fog egymással a két gárda, aztán ki tudja... Remélem, néhány éven belül a Primeira Ligában is!