Úgy tűnik, kezd beérni Petit munkájának gyümölcse. Azt már korábban is láthattuk, hogy a csapat nagyon akar, de míg december előtt a nagy akarásnak gyakran nyögés lett a vége, addig újabban az eredmények is elkezdtek jönni. Igaz, a legutóbbi két fordulóban összeszedtünk két arcpirító vereséget, de végre gólerősen játszik a Boavista, s ez az, amit leginkább hiányoltunk a csapattól egészen idáig. Most már csak a védelmet kéne összeszedni és akkor talán még a tabella első felében is végezhetünk...

Mielőtt belemennék a bajnokik taglalásába, érdemes kitérnünk a pályán kívül történt eseményekre, ugyanis volt elnökválasztás, megoldódott az Essame-ügy, valamint némi mozgolódás is volt a játékoskeretben.

Úgy tűnik, kezd beérni Petit munkájának gyümölcse. Azt már korábban is láthattuk, hogy a csapat nagyon akar, de míg december előtt a nagy akarásnak gyakran nyögés lett a vége, addig újabban az eredmények is elkezdtek jönni. Igaz, a legutóbbi két fordulóban összeszedtünk két arcpirító vereséget, de végre gólerősen játszik a Boavista, s ez az, amit leginkább hiányoltunk a csapattól egészen idáig. Most már csak a védelmet kéne összeszedni és akkor talán még a tabella első felében is végezhetünk...

Mielőtt belemennék a bajnokik taglalásába, érdemes kitérnünk a pályán kívül történt eseményekre, ugyanis volt elnökválasztás, megoldódott az Essame-ügy, valamint némi mozgolódás is volt a játékoskeretben.

Ahogy az előző posztban jeleztem, Manuel Maio lemondása miatt új klubelnököt kellett választani. Egyetlen jelölt lévén nem volt meglepő, hogy január 2. óta újra João Loureirónak hívják a klub első emberét. A Boavistát 1997 és 2007 között a legnagyobb sikereihez vezető régi-új elnök (akinek elődje mellesleg édesapja, Valentim volt a klubnál 1978 és 1997 között) székfoglalójában elmondta, hogy mekkora kihívás számára a Boavista "revitalizációja", valamint hangsúlyozta, hogy számít minden boavisteiróra, mivel céljaikat csak együtt érhetik el. Én nagyon bízom benne, hogy vezetése alatt elkezd felemelkedni és újra sikeres lesz a csapat, de ahhoz még sokat kell dolgozni.

Az új elnökség egyik első feladata az volt, hogy végre pontot tegyen az Essame-ügy végére. Január 14-én a klub hivatalos honlapján közölte, hogy sikerült megegyezniük Guy Stephane Essaméval, illetve képviselőivel a kameruni játékossal szemben fennálló tartozásuk kiegyenlítéséről, így már nem fenyegeti pontlevonás a Boavistát.

Néhány szót szólok a játékospiacon mutatott aktivitásunkról is, amely eddig eléggé egyirányú volt, ugyanis majdhogynem csak távozókról tudok beszámolni. Joel Pires kivételével szerencsére nem kulcsjátékosokról van szó (mondjuk október közepe óta ő sem játszott), ő az aveirói területi ligában szereplő Gafanhába ment levezetni. Az ősszel pályára nem lépett 19 éves Mário Pereira több játéklehetőség reményében a Portóval szomszédos Leça da Palmeirába igazolt. Pedrosa is megunta a cserepad koptatását, ő Vila Nova de Gaia felé vette az irányt és lett a Candal játékosa. A szenegáli Pape Waly Faye (Fary öccse) pedig hiába érkezett még novemberben, egyből tovább is adtuk a Rio Tintónak. Azért erősítettünk is, nem is rosszul! Fayéhoz hasonlóan szintén novemberben igazoltuk le szabad ügynökként a legutóbb a másodosztályú Aroucában megfordult védőt, Pedro Costát. A 31 éves Costa (képünkön) Boavista-nevelés, a '99/2000-es szezonban a felnőtteknél is játszott néhány meccset, majd a Braga és az Académica színeiben egy évtizeden át volt élvonalbeli labdarúgó (igaz, mindvégig kiegészítő emberként). Ő az, akitől azt várják, hogy stabilitást visz majd a hátsó alakzatba. No, meg persze Frechaut-tól, aki végre egészséges, legutóbb a Famalicão ellen már játszott is, mégpedig csapatkapitányi szalaggal a karján.

És akkor nézzük azt a bajnoki szereplést!

December 16-án, a bajnokság 11. fordulójában az Amarantéhez látogattunk. Hihetetlen mérkőzés kerekedett belőle, melyen négy (!) tizenegyest is rúghattak a pályán lévők, ezek közül hármat az Amarante, ám mégis a Boavista győzött. A mérkőzés első órájában a Boavista irányított, csapatunk Wellington Cris és Zé Manel találatainak köszönhetően hamar kétgólos előnybe került. Az utolsó fél órában aztán a játékvezető tett róla, hogy izgalmas maradjon a mérkőzés. A spori előbb Caiót vélte szabálytalannak egy amaranteivel szemben, amiért a brazil védőt piros lappal büntette, a hazai csapatot pedig büntetővel jutalmazta (micsoda megfogalmazás! :D). Joel állt a mészponthoz és – bár Ricardo Campos megérezte, hogy merre kell vetődnie – szépített is. Alig tíz percre rá újabb büntetőt ítéltek, ezúttal a Boavista javára, Zé Tiago felrúgásáért. Fary magabiztosan értékesítette a tizenegyest, így visszaállt a kétgólos differencia. Ezután következett a legérdekesebb szituáció. Egy tizenhatoson belüli kezezésért járt az Amarante második büntetője, amihez ismét Joel állt oda, ám a kapufát találta el, majd az onnan hozzá visszapattanó labdát pofozta a hálóba, ezt viszont érvénytelenítette a bíró. Ha jól vettem ki, akkor azért, mert tizenegyesnél a lövő játékos csak egyszer érhet labdába, Joel viszont így kétszer találkozott a játékszerrel, tehát a találat szabálytalan volt. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen szabály... Akárhogyis, a tizenegyest megismételték, ezúttal azonban az ex-boavistás Vítor Borges vállalta a rúgást és be is talált nevelőegyesülete ellen. Mindez már a 91. percben történt, a hátralévő pár perces hosszabbítás pedig nem volt elég az Amarantének az egyenlítéshez, így a Boavista végül megnyerte a mérkőzést.
Íme, a négy tizenegyes videón:

Ehhez képest eseménytelennek volt mondható a Chaves ellen játszott karácsony előtti mérkőzésünk, ahol viszont nekünk kellett futni az eredmény után, ugyanis Kuca 53. percben lőtt vezető góljára csak a 85. minutumban tudott válaszolni Pedrinho, és így alakult ki a békés döntetlen. Egyébként érdekesség, hogy a Chaves ellen ezelőtt utoljára majd' másfél évtizede, az 1998/99-es szezonban játszottunk – akkor még mindkét gárda az élvonalban szerepelt.

2012 utolsó meccsét hazai környezetben játszottuk, vendégünk a gyengélkedő Gondomar volt. Na, őket viszont jól ismerjük, hiszen 2009-ben kéz a kézben búcsúztunk velük együtt a másodosztálytól és azóta is boldogítja egymást a két csapat a harmadik vonalban. Ami a meccset illeti, hiába volt végig jobb a Boavista, megint egy óriási hajrát kellett kivágnia a sakkosoknak, hogy elkerüljék a vereséget. Egyórányi játék után a Gondomar egy (állítólagos) kezezés miatt megítélt tizenegyesből szerzett vezetést, Paulo Campost pedig kiállították, ám mielőtt nagyon reménytelenné vált volna a helyzetünk, a büntetőt értékesítő Luís Neves is piros lapot kapott, így gyorsan kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Carlos Santos a 84. percben szállította az egyenlítő, Wellington Cris pedig a 93.-ban a győztes gólt, így ha nehezen is, de megérdemelt győzelmet arattunk. A portugál szurkolói blogok amúgy különösen az ifjú Ruben Alvest éltették: a mindössze 17 éves támadónak megvoltak a lehetőségei, de első felnőtt gólja tovább várat magára.

Faryt gyötrik a Gondomar védői – Fotó: Boavista até morrer...

A 2013-as esztendő jól, de egyben botrányosan rosszul is kezdődött a Boavista számára. Pozitívum, hogy a múlt év végén tapasztalt gólerősség megmaradt, negatívum viszont, hogy sok gólt kaptunk is. A 14. és 15. fordulóban elszenvedett két 3:2-es vereség közül főleg az első, a GD Joane elleni miatt éghet a pofánk, ugyanis a ligautolsóról van szó, amely nagy eséllyel csont nélkül fog kiesni a negyedosztályba a szezon végén. Az erős középcsapatnak számító Famalicão elleni zakó benne volt a pakliban, de az meg azért fájó, mert ahelyett, hogy beértük volna őket, jól leszakadtunk tőlük, meg az első nyolctól úgy összességében. Kezd kettészakadni a tabella, ezért roppant fontos volna vasárnap megverni a Vilaverdensét, különben még a mezőny első felében végzésről is lemondhatunk, az pedig óriási csalódás lenne egy ilyen játékosállománnyal bíró csapattól. Elveszve még így féltávnál sincs semmi, ha belehúzunk, akkor akármi megtörténhet. Nézzünk a tabellára!

A liga kiegyenlített erőviszonyait jól mutatja, hogy egy ilyen rosszul sikerült őszi idény után is "csak" 12 pontos hátrányban vagyunk az első Mirandelával szemben, de az igazán durva az, hogy a 2. és a 8. helyezett között mindössze 3 pont a különbség. Ezért írtam, hogy itt még akármi megtörténhet, de a következő pár forduló mindenképpen vízválasztó lesz.

Força Boavista!